Rendkívüli rajzkészsége ezeken a kisméretű skicceken, karikatúrákon, vázlatokon is tündököl. Vázlat? Talán nem a legmegfelelőbb a meghatározás, noha érett, nagy művein nagyon sok minden tűnik fel, beépülve a kompozíció rendjébe, amely itt ötletnek hat, játéknak. A vonal virtuóza volt, néhány szeszélyesen kanyargó vonallal hihetetlen dolgokat volt képes megjeleníteni. Rajzkészsége és meleg emberi humora — amely e tollrajzok némelyikén, s korántsem csak a karikatúrákon, fullánkos iróniába, szarkazmusba csap át — belengi a rajzokat. Egy mester kísérletezéseit láthatjuk, mintha fellibbenne a függöny, s életfogytiglani pillanatokra tekinthetnénk be a műhelybe. Nekünk, rajzai kedvelőinek idáig az volt az érzésünk, könnyedén dolgozhatott, vitték ötletei, sodorták elképzelései, most özvegye vallomásából kiderült: ezt a könnyedséget kitartó munka előzte meg, sokat kísérletezett, de csak az általa késznek, befejezettnek, a maga módján tökéletesnek tartott variációkat őrizte meg, de azokat konokul és kitartóan. Mappáiban számtalan tollrajza, skicce, karikatúrája vár felfedezésre. Amikor rajzolt, élete egyik utolsó vallomása szerint, mindig szabadnak érezte magát, s mivel állandóan rajzolt, szabad volt egy olyan korban, amelyben az egyénről mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy szabad lehetett volna. Plugor — barátainak, tisztelőinek, a hozzá közel állóknak PöSö — megdolgozott ezért a szabadságért. Tragikusan hirtelen halála előtt néhány évvel tollrajzokon idézte fel gyermekkorának gyötrelmes élményeit, a háborús esztendőket. Negyvenötben ismerkedett meg édesapjával. ,,Négy évig ment el a háztól… de volt ő Szibériában is. Ott hat tél — tizenhatban. Tíz év a hazának. Álmomban (gyakran) vízen haladok. Visz a víz a túlsó part felé. (…) Ébredéskor elkúszom az Idővel, s az emlékezés hullámai összemossák a fákat, a ráncokat, a füveket, a görcsöket, fellegeket, bütyköket s a függőleges területeket…" — vall gyötrelmeiről, amelyek azokon a rajzokon, Illyés-, Sütő- vagy Szilágyi Domokos-illusztrációin, öregasszony- és öregemberportréin oly tragikusan fejeződnek ki. Ezek a mostani tollrajzok megtartó kedélyének hullámzásáról árulkodnak, sok a derűs, humoros, szarkasztikus rajz, felejthetetlen az ördög, az ördög és az angyal, a kakas, a török, a trécselő figurák, az intim pillanataikban meglesett arcok, amelyek kiszolgáltatják szenvedélyeiket. Halálának tizedik évfordulójára, 2009-re özvegye nagy retrospektív tárlatot szervez munkáiból, ezek a tollrajzok nyilván a nagy művek melléktermékei, de még egyszer hangsúlyozzuk: műfajukban teljes értékű alkotások, s ezért is méltóak figyelmünkre. Úgy tűnik, az angyali derű vendége is sokszor volt Plugor. Istennek hála…