Az érettségizettek egyetemre felvételiztek – kevés hely, sok jelentkező, komoly szűrés –, mások technikumba mentek, amelyek színvonala sok esetben megközelítette az almérnökiét, és innen jó szakemberként távoztak, megállták helyüket, bárhová kerültek.
Ez az idő elmúlt. Manapság el lehet bukdácsolni nyolcadikig, nincs választás, irány a középiskola, majd az érettségi, és ha ez nem sikerül, de a diák elvégezte a tizenkét osztályt, tálcán kínálják a technikumi helyeket. Háromszéken idén éppen ötszázhetvenet, ebből csupán hatvan tandíjköteles, a többiben lehet nyugodtan bukdácsolni ingyen. Az egyetemről nem is beszélve, ott is van hely bőven, aki fizet, mindegy, hogy mit tud, bejut.
Mindezekről millió kérdést tudnék feltenni, legtöbbre tudom is a választ, egy dolog ellenben nem fér a fejembe. Az a diák (Háromszéken több száz is), aki a három alaptantárgyból (magyar, román, matematika) egyest, kettest, hármast írt a nyolcadikos záróvizsgán, mivel érdemelte ki az általános iskola négy éve alatt a hatos, hetes általánost? Kérdem azoktól a pedagógusoktól, akik ilyen osztályzatokkal becsapták magukat, de főként tanítványaikat, miközben ezek a gyermekek annyit sem tudtak, ha buknak, akkor legalább egy becsületes négyessel bukjanak.