Az ellés előtt álló teheneket kis csoportokban el kell különíteni a jobb megfigyelés, a nagyobb fajlagos terület és a bőséges, száraz alom biztosítása érdekében. Az állományban mindig előfordul nehezebben ellő egyed — ilyeneknél szakszerű beavatkozás, segítségnyújtás szükséges. A megszületett borjú köldökfertőtlenítését minden esetben el kell végezni. Hideg időben, ha az anya a magzatmázt nem nyalja le a borjúról, akkor száraz ruhával vagy szalmacsutakkal szárazra kell törölni, s száraz alomra helyezni. Ügyelni kell arra, hogy az ellést követő két órán belül a borjú szopjon, a föcstejhez jutás az életben maradás feltétele.

Az ellésre használt istállóban vagy karámban gondoskodni kell a rendszeres almozásról a pihenés és az állathigiéniai feltételek biztosítása érdekében. Az etetőistállóban vagy karámban mindig legyen egy mobil kaloda, a karám szélén két-három karika az állat rögzítésére, ha komolyabb beavatkozás, kezelés szükséges. Az elletőkarámból a borjas csoportba akkor helyezzük át a tehenet és a borját, ha a borjú megerősödött, és az anyja megismeri, elfogadja.

Kiscsoportos elletést (tíz-húsz tehén) akkor végzünk, amikor az állomány még a telelőhelyen van, nagycsoportos elletést pedig a legelőre való kihajtás után. A legelő gulyában a tehenek helyben is ellhetnek az állomány megbontása, áthelyezése nélkül. Fontos az elegendő alapterület és a száraz fekvőhely biztosítása. Az elletés körüli szükséges eszközökhöz tartozik az állatmérleg, amely a telepen és a legelőn egyaránt használható.

A fiatal borjak gondos nevelése feltétlenül fontos, ezért figyelemmel kell kísérni, hogy rendszeresen szopnak-e a borjak, és hogy elegendő-e az anyaállat teje. A borjak egy hónapos korától gondoskodjunk táplálékuk abrakkal történő kiegészítéséről a legelőszakaszba kihelyezett borjúóvodában (olyan etető, amelyhez csak a borjak férnek hozzá), ekkor még elsősorban a hozzászoktatás érdekében. A borjú fejlődésében két hónapos koráig gyakorlatilag az anya tejtermelése a meghatározó, hat hónapos korában általában már a legelő és az egyéb takarmánykiegészítők adják a táplálék zömét. Különösen aszályos területen szükséges biztosítani az életkornak megfelelő tartalmú táplálékkiegészítést. Egyes tenyészetekben a borjak naponkénti három-négy órára történő leválasztását is alkalmazzák, már a végleges választás előtt is. Ez idő alatt a megfelelően nagy, esetleg fedett, árnyékos borjúóvodában tartózkodnak. Mivel ez idő alatt nem szophatnak, nagyobb mennyiségű abrakot, jó minőségű szénát fogyasztanak el, mintha szabadon közlekedhetnének. Az anya tejét is maradéktalanul hasznosítják, ezáltal javul a gyarapodás. Magát a rendszeres leválasztást hamar megszokják a borjak, egy hét alatt jelre szinte magától végbemegy.

Állat-egészségügyi probléma esetén azonnal intézkedni kell a gyógykezelésről (tüdőgyulladás, hasmenés). Nyirkos, csapadékos időjárásban a telelőhelyen felléphet a colifertőzés. A fertőzés terjedése ellen jó módszer, ha a teheneket borjaikkal legelőre helyezzük ki.