z Ojtozi-szoros és a Magyarósi-hágó szerepe mára részben átértékelődött, de most is olyan kapu Dél-Moldva és Erdély között, ahol a nemzetközi rangra emelt műút négy sávján nem ritka a gépkocsik és kamionok folytonos sora. Bereck népe ma már másképp éli életét.

Ünnepre készülve
A falunap sokak számára gyógyír: annak is, aki az idei aszályt búsulja, annak is, aki lazítani szeretne. A ma emberének egyre több olyan akadállyal kell megküzdenie, mely ellen nem tud védekezni. Bajban is, örömben is várjuk a falunapot – mondogatták a fogorvosi rendelő előtt várakozó helybeliek.
– Augusztus 11–12-én falunapokat tartunk – tájékoztatott Balogh András, a berecki művelődés és szellemi örökség szervezője-ápolója, megmentésének és megtartásának közkatonája. –A rendezvény előestéjén akarjuk megnyitni községünk, pontosabban a hozzánk tartozó Kézdimartonos jeles szülötte, néhai Forró Antal festő és grafikus festménykiállítását. Kivitelezésében Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László-múzeum igazgatója ígérte segítségét, a múzeum Forró-gyűjteményének mintegy felét fogjuk közszemlére tenni itt, a művelődési ház képcsarnokában. Ebben szemet és lelket gyönyörködtető alkotások fogják megörvendeztetni azokat, akik szülőföldjüket, szülőfalujukat, a környék ismert tájait keresik majd a képeken. A száz évvel ezelőtti Bereckről készült fényképeket, képeslapokat is kiállítunk. A fotók egy része néhai Khell Ödön gyűjteményéből, a többi a művelődési központ archívumából származik. A képeket Gyulai Ferenc sepsiszentgyörgyi fényképész készítette. Falvakat járó fényképész volt, akinek emlékét most hívjuk elő a helyi feledésből. Itt említem meg, hogy az őszi kulturális rendezvények fontos momentuma lesz ebben az évben is a hagyományos berecki fotóművészeti tábor. Sajnos, jeles táborszervező fotóművészünk, Nagy P. Zoltán már a túlsó parton, így októberben a sepsiszentgyörgyi KépVidék Alkotócsoport fotósaival szeretnénk kivitelezni a fórumot és a kiállítást is.
A berecki művelődési központ 2000-től jelenteti meg a helyi önkormányzat anyagi támogatásával évkönyvét, a Berecki harangszót. Neve kettős jelkép: valóban beharangozza az eseményeket, ám a központi római katolikus templom Koronavárosban készült, műkincs értékű harangja is régi: Iohannes Tartler öntötte 1775-ben. Az évkönyvben megtalálhatók a helyi események krónikái, helytörténet és a tanulóknak szóló Diákta­risznya. Hiánypótló, mert olyan eseményekre is figyel, amelyek közlése meghaladja a központi és a helyi lapok terjedelmét. Forró Antalnak (1924–1982) nyilván ott kell lennie Bereckben. Ugyan Kolozsváron élt és alkotott, de soha nem lett hűtlen szülőföldjéhez. Tájképművészetében a Nagy Istvánra utaló hagyományokat folytatta – írják róla. Szakemberek szerint a székely festőiskola jelentős művészegyénisége volt.
– Mi lesz még a Berecki Napok hozadéka? – kérdeztük Dimény Zoltán polgármestertől.
– Nem tudom, miért kell mindig valami különleges hozadékra törekedni? – felelte. – Minden, amit mi a tavalyi falunapok óta megvalósítottunk közösen, mind-mind ünnepi hozadék! Ebben az évben avattuk fel a szennyvíztisztító állomást, korszerű tűzoltóbázist építettünk, melyben helyet kap egy sürgősségi alakulat, mentőállomás, vendégszobák és még társalgó is. Folyik a mezei és erdőipari utak feljavítása, új óra került a harangtoronyra. Soron a versenytárgyalás 5,5 km utcahálózat aszfaltozására. Ez sem semmi, nem? Nem elég ez ünnepi hozadéknak?
Vitéz Rózsa Józseffel könnyű volt tegeződni, mert egy évben születtünk. Jó ismerője, amolyan krónikása ő nemcsak Berecknek, hanem Ojtoztelepnek, az Ojtozi-szorosnak, az ezeréves határövezetnek s még a magyar csángók lakta Gorzafalvának is. Balogh Andrástól tudjuk, hogy megboldogult Dukát nevű plébánosuk bementette a parókia kertjébe a temető pusztuló sírköveit. Ezt a munkát folytatta az egyháztanács és Rózsa József egyháztanácsos. Szorgoskodásuk révén kialakult az új ravatalozó előterében lévő emlékkert. Itt helyezték el a régi és az újabban megmentett jeles kőfaragványokat, itt állnak a végzős iskolai évfolyamok emlékkopjái is. Rózsa József elmondta: a megmentett régi pusztuló sírköveket Ferentzi László, a helybeli Comenius Általános Iskola igazgatója íratta újra tanítványaival, hogy olvashatók legyenek, s a gyerekeket is nemes tettre serkentsék. A kis berecki emlékpark méltó vendégforgalmi látnivaló.

Erdővagyon tulajkézen
„Beigazolódott, hogy hazug ígéretekkel, személyek megalapozatlan támadásaival, kulturálatlan, vad kampányolással nem lehet közösségeket megnyerni” – olvassuk a  Berecki Harangszó legfrissebb számában. Dimény Zoltán polgármester, aki az RMDSZ színeiben újra indult a helyhatósági választásokon, megyei rekordot ért el a maga 92 százalékos győzelmével. A 13 tagú helyi tanács  alakuló ülését június 20-án tartották, és a tanácstagok közül a következő mandátum idejére Hosszú Istvánt választották meg alpolgármesternek, akit eddigi pályafutásáról kérdeztünk.
– Tősgyökeres berecki vagyok. Itt és Kézdivásárhelyen végeztem iskoláimat. A Gábor Áronban fémforgácsoló diplomát szereztem. A berecki fakitermelő vállalatnál esztergályosként dolgoztam. Két alkalommal is átképeztem magam, s mint szerelő, tíz esztendőt a gázszolgáltatási vállalatnál töl­töttem, majd elvégeztem egy erdésztechnikumot, és a berecki magánerdészet egyik cégénél dolgoztam mint technikus munkavezető. A negyedik man­dátumomat töltöm tanácstagként, s kollégáim döntése értelmében elvállaltam az alpolgármesteri feladatkört.
Hosszú István olyan ember, aki képes váltani, ha az élet úgy követeli, akár újra „iskolapadba” is ül, ha szükséges.
Bereck olyan települése Felső-Három­széknek, ahol hatalmas erdővagyon terjed ki Kézdimartonos és Ojtoz teljes térségére is. A közbirtokossági, magán és más jellegű erdőbirtokok visszaszerzése, kezelése, üzemterv szerinti működtetése nem kis munkába került az elmúlt két évtizedben. Sokaknak, mert nem mindenki rendelkezett közgazdászi-erdészeti képzéssel, teljesen új szakmát kellett elsajátítaniuk. Meg kellett tanulniuk a törvényeket és az alkalmazási szabályokat. Erről beszélgettünk Dimény Zoltán polgármesterrel és Hosszú István alpolgármesterrel, hiszen mindkettejük ugyancsak jártasak ebben a szakmában.
Elmondták, hogy Bereck térségében több típusú az erdőtulajdon: a községi erdő, a közbirtokossági és a Koszta társtulajdon. A kettő közel azonos alapon működik. Ezen felül létezik az erdőtulajdonnal rendelkező személyek tömörülése, akik erdeik törvényes kezelését szerződéses alapon valamilyen erdészeti céggel végeztetik: némelyek a magánerdészettel, mások az állami erdészettel kötöttek szerződést. Ezrek részesülnek javadalomban olyan erdővagyonuk után, amelyet felmenő rokonaik pénzzel vásároltak meg, s gondoltak az utánuk következők mindennapjaira is. Beszélgetésünkből kiderült, hogy egyre nehezebb az erdő hozadékát természetben leosztani-kiosztani, s ezért Bereck térségében már senki nem kap tűzifát. Az arra hivatottak ugyanis üzemterv alapján úgy gazdálkodnak az erdővagyonnal, hogy a jövedelem fedezze nemcsak a soros kiadásokat, hanem a tagok járulékát is, amit pénzben kapnak meg. A Koszta társtulajdonban például egy hektár erdőbirtokra és egy személyre 100 lejt tesz ki. Ebből a járulékból eleve levonják a soros kiadásokat. Azt is elmondták, hogy az alapszabályzat értelmében eddig is tudtak segíteni és támogatni bizonyos egyesületeket, sportlétesítményeket, rendezvényeket, de katasztrófa (tűz, árvíz stb.) esetén a társtulajdon bajt szenvedő tagjait is. Eredetileg Bereck közigazgatási területén az államnak nem volt erdőbirtoka – fejezte be Dimény Zoltán –, s jelenleg mégis kb. 1000 hektár erdőt kellene visszakapniuk, amit a bürokratikus nehézségek miatt nem tudnak kivenni az állami erdészet kezéből. Tervezi, ebben az ügyben levelezést kezdeményez majd a leendő kormánnyal is.
– Nem lesz könnyű, mert ennek előtte még RMDSZ-es segítséggel sem tudtam elintézni. Több esetben hiányoznak a tulajdont igazoló papírok, vannak olyan bírósági végzések, amiket nem sikerült végrehajtani! Egy biztos: amíg én itt a nép által megválasztott polgármester leszek, a magánvagyon visszaszerzése a legszentebb feladatom. Ami egyszer a berecki emberé, vagy községi vagyon, azt idegen kézre nem engedem! – hajtogatja a polgármester.

Martonos nem árva gyermek
Közhely a kifejezés, de ragaszkodott hozzá a polgármester, mert méltányosan viszonyul a tanács Kézdimartonoshoz, és mint gyermekét, pártolja Ojtoztelepet is. Július 28-án tartották a martonosi falunapot. Nem kért engedélyt senkitől, mert a népszavazás 29-ére esett. „Én ebben a faluban tudok parancsolni, éjfél után csend lesz mindenütt” – mondja Dimény. Lesz kultúrműsor, evés-ivás, és  hivatalosan aláírták a testvértelepülési szerződést a magyarországi Ragály (Borsod-Abaúj-Zemp­lén megye) és Kézdimartonos között. Tavalyi látogatásuk idején Ragályban már aláírták a szándéknyilatkozatot. Készek közelebb hozni egymáshoz a két települést. A sport, kultúra, oktatás turizmus és gazdaság vonatkozásában lenne jelentős az együttműködés kiszélesítése. Szeretnék, ha barátságok kötődnének. Segítették az egyházat, székely kapu épült a település bejáratához, amelyet helybeli faragómester, Farkas Robi készített.