Ismét van elnökünk, és nem is akármilyen ideiglenes, mint amilyen több mint másfél hónapig volt, hanem rendes. A régi jó vagy a régi rossz, kinek-kinek ízlése szerint. Talán jobb is így, mert ha valakinek, akkor neki van gyakorlata az elnökösködésben. Ezt legalább ismerjük.
Most legalább két évig nyugodtan alhatunk, mert (hacsak ismét nem függesztik fel) nem kell álmatlan éjszakáinkon azon töprengenünk, hogy ki is legyen az elnök. Ha ismét választani kellene, úgy járnánk, akár a székely atyafi, akitől megkérdezték, hogy még egyszer megnősülne-e, és ő azt mondta: nem, mert olyan feleség, amilyen neki van, nem kell, és jobbat úgy sem kapna. Bebizonyosodott, hogy régi (új) elnökünknek nagy a baráti köre, nem jó vele ujjat húzni. Nagy barátja Amerika és Németország is. Mikor baj volt körülötte, akkor rögtön segítségére siettek. Hőbörögnek is ezért eleget ellenfelei. Aztán most, hogy az ideiglenes elnököt tették ki az elnöki palotából, ezért ő nagyon fel van háborodva, még Angéla Merkelre is, a német kancellár asszonyra, mondván, hogy miért kell szárnyai alá vegyen egy ilyen alakot. Azt is mondta, hogy vigye őt Németországba, amelyik nagy és virágzó ország, ott adjon neki földet…
Ezt a németek viszont nem mernék megtenni, mert attól félnek, hogy amilyen ügyes ez a mi hajóskapitányunk, esetleg még ott is hatalomra juthat egyszer, és akkor Németország is oda kerül, ahová Románia.
Az elmúlt hónapokban egyebet nem hallottunk, csak azt, hogy a politikai bizonytalanság mennyi kárt okoz Romániának: elmennek a befektetők, romlik a lej, nő az infláció, drágul az élet, és búcsút inthetünk a schengeni csatlakozásnak.
Az alkotmánybíróság döntése után egészen megnyugodtam, hogy vége a hosszas huzavonának, és a befektetők törik be az ajtót, és verik le egymást, szárnyalni fog a lej, minden olcsóbb lesz, növekszik a termelés, és könyörögni fog az unió, hogy lépjünk már be a shengeni övezetbe. Egy hét sem telt el, és olvasom, hogy a politikai szakértők, banki szakemberek és közgazdászok szerint marad a politikai bizonytalanság, és Románia derűs ege alatt maradnak a fekete felhők. Ezek után nem is értem, hogy miért nem úgy döntött az alkotmánybíróság, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon? Úgy, hogy az ideiglenes elnök, Antonescu is megmaradjon, és a régi elnök, Băsescu is visszajöjjön. Az alkotmánybírákat sem szidhatná senki, és a választók is elégedettek lennének, mert a Băsescu-ellenesek is győztek volna, és az őt pártolók is. Elég nagy az elnöki palota, ketten is elférnének benne, és nálunk annyi gond van, hogy akár kettőnek való munka is akad. Mivel nem szeretik egymást, a nagy palotát el lehetett volna falazni középen. De akár közösen is használhatták volna, két váltásban. Délelőtt Băsescu, délután Antonescu. Antonescuról ugyanis köztudott, hogy reggel nem szívesen kelt fel, és a parlamenti ülésekről állandóan lógott.
Az is előny lett volna, ha ismét felfüggesztik Băsescut, amit már rebesgetnek, akkor nem kellene ismét mindkettejüknek hurcolkodniuk.
Egy költözés fél leégés.
