A kisebbségi törvénytervezet megszavazására kaptak állítólag ígéretet némely parlamenti képviseletek, emiatt csatlakoztak volna a Ponta–Antonescu-paktum támogatóihoz. Nos, az alku most napvilágra került részletei szerint az évekig agonizáló jogszabálytervezet látványos haldoklás után – mely során sava-borsát mind elvesztette – végső megdicsőülésként most hatályos törvényként fog kimúlni az árnyékvilágból.
A sajtó részletezi, hogyan vertek ki úgyszólván minden tartalmat e jobb sorsra érdemes próbálkozásból, hogyan juttatná oda a kisebbségek képviselőit, hogy legfeljebb véleményt nyilvánítsanak saját ügyeikben, de már annak kötelező meghallgatásáról, figyelembevételéről szó sem lehet. A kiherélt és elerőtlenített tervezet tulajdonképpen a bágyadt beleegyezés „jogával” ruházza fel a népcsoport képviselőit – azaz ha eddig nem tehették, ezentúl majd rábólinthatnak a többségi vezetők minden olyan határozatára, melyet az ő ügyeikben hoznak.
Az ilyenformán legfeljebb megcsúfolásként kisebbséginek nevezhető törvény a végső gyászdal lesz a népcsoportok felett, egy jogalkotási feladat amolyan kipipálása, de semmiképpen sem a méltányos egyenjogúság felé vezető út egy állomása, mondjuk kezdő lépése.
A jogszabálytervezet kálváriája, sajnos, a lehető leghívebben tükrözi ama jogi tragikomédiába illő praktikákat, amikké nálunk a törvényhozás nemegyszer züllik. Egyúttal fokmérője ama opportunizmusnak is, mellyel sokszor népcsoportjuk valódi érdekeit sem képesek artikulálni képviselőik, de leginkább a többségi kelletlenséget illusztrálja, mellyel a kérdés érdemi megoldásához viszonyul.
Ha a tervezet végül mai formájában megy át, nem lehet vitás, hogy a magyarság külön társnemzeti státusát szavatoló, merőben új jogi szabályozást igényelhet majd.