Hosszabb távollét okán megkésve veszem tudomásul, hogy államalapítási ünnepünk alkalmával öt székelyföldi magyar személyiségnek adtak át kitüntetést Magyarország államelnöke nevében. Öt olyan fáklyavivőnek, „akik választott hivatásukat hittel végzik, akiknek életművük példaértékű...”
Személy szerint kettőt ismerek közülük. A 80. életévét januárban betöltő Albert Ernőt, a közismert, népszerű nyugdíjas pedagógust, népköltészetgyűjtőt. A másik egy asszony, az orvostudományok doktora, a görgényüvegcsűri családi és szakorvos Ballók Jolánka. Becézve említem, mert anno ’69-ben ismertem meg a székelyderzsi szülői házban a még középiskolás, eminens diáklánykát, akire a jó kézfogású szabómester édesapa és Eszter nevű édesanyja is büszke volt. Évek teltével is csak jó hírek érkeztek róla, hogy orvosi egyetemet végzett, és a Maros megyei Görgényszentimre község Görgényüvegcsűr nevű falujába helyezték ki családorvosként. Később néhány riportot is olvastam az egykori szép mosolyú, barna leánykáról, aki hű maradt a Görgény előjelű települések gazdálkodó lakosságához. Hiszek Ballók Jolánka orvosi esküjében, abban, hogy becsülettel rászolgált a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjére! Hasonló bizalommal hiszek Nagy Géza, Takács István, Nagy Ferenc református, illetve unitárius egyházközsége iránti példaadó ragaszkodásában. Abban, hogy hűen, félelem nélkül követték a kommunista diktatúra idején a börtönökben, vallatópincékben agyonkínzott, mártírhalált szenvedett lelkészek, püspökök által kijelölt utat, irányvonalat! A Magyar Arany Érdemkereszt mostani kitüntetettjei előtt is ezért hajtok fejet alázattal, nagy-nagy tisztelettel!
