Amint ez a konkrét tényekből is kiderül – és amit már a nyugati korifeusok is elismernek –, az Európai Unió nem volt felkészülve Románia csatlakozására. A helyzetet bonyolítja, hogy évek múltával sem jöttek rá erre – ékes bizonysága ennek, ahogy az igazságszolgáltatás függetlenségéről beszélnek. Pedig még éles szem sem kell ahhoz, hogy lássák: nálunk felsőbb utasításra a rend és igazság őrei – ügyészek, bírák, de még a fekvőrendőrök is – haptákban állnak.
Másként hogyan magyarázhatjuk, hogy a jó pártállással rendelkező korrupt milliárdosok szabadon járnak-kelnek, és sok esetben a törvényeket is ők alkotják – maguknak? Szembeszökő, hogy Nyugaton, ahol már ott él az egykori erdélyi szászok egész közössége, nem tudatosítják: ezek az emberek fejpénz fejében hagyhatták itt az országot, de amellett – a várva várt útlevél reményében – még egyszer kellett adózniuk, az ügyükkel megbízott szekustiszt szőrös szívét meglágyítandó. Ezek a szekustisztek – és ivadékaik – szép számmal megtalálhatók ma is az itthoni igazságszolgáltatás berkeiben, és ugye a szokásokat nehéz levetkőzni... Ma nekünk ezek mondják ki, hogy vissza kell venni iskoláinkat, földjeinket, házainkat, és a magántulajdont szavatoló alkotmányon röhögve, kényük-kedvük szerint intézkednek.
Ezekkel a gondolatokkal üdvözlöm az EMNP-nek a Háromszékben is megjelent indítványát a föderációs programról, és egyből javaslatot is tennék: Dobrudzsának legyen egy Liliom-féle politikus a vezetője, Olténiának Pont az! (Iliescuval és Năstaseval együtt), Erdélyben pedig majd választunk mi magunknak olyant, aki az unióban nem hoz szégyent a fejünkre.
TÖLGYES LAJOS, Brassó-Sepsibükszád
