A gazemberség fokozatai, valamint a Tűnjetek már el! címmel a Háromszék szeptember 5-ei, illetve 7-ei számában megjelentekhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot. Az első írás szerzője, Kádár Gyula szerint már szeptember elsején fel kellett volna vállalni a területi autonómia követelését Sepsiszentgyörgyön.
De ki? Hogy fér ez a kis lépések politikájába? A legkisebb magyar megüzente a világ magyarságának, hogy „merjünk kicsik lenni”, és ezt sugallja a jelenlegi RMDSZ-vezetés is. Meg is van az eredmény: pár kis lépés – totyogás – előre, egy nagy lépés hátra, a haladás nulla, vagy annál is kevesebb!
Markó Béla úr figyelmébe szeretném ajánlani a kézdivásárhelyi mezőgazdasági iskolaközpont 1961-ben végzett növendékeinek kicsengetési kártyáját. Erre az egyik tanár úr – osztályfőnök és mellesleg iskolai párttitkár – egy Lenin-idézetet íratott fel: Légy erős, mint az Októberi Forradalom! Itt aztán szó nem volt apró lépésekről! Világos, igaz?
A jelenlegi állapot az apró lépések politikájának következménye. És mit tett Markó Béla, amíg miniszterelnök-helyettesként a tanügyért is felelt? Egyházi javaink nagy többségét 22 év után sem kaptuk vissza, amit igen, azt most újra el akarják venni. A marosvásárhelyi orvosi egyetem is elveszett. A jó gazda, ha látja, hogy a veréb beköltözik a fecskefészekbe, elűzi, a mi képviseletünk vezetője azonban fel sem állt a bársonyszékből, hogy nagyobbat tudjon csapni az asztalra! Talán attól félt, hogy kikapják alóla? Egyebet sem hallunk, mint hogy ennyi meg ennyi pénzt hoztunk Bukarestből – hát ne vigyék el az itt megtermelt javak értékét, s akkor nem kell visszahozni. Mondjuk ki nyíltan: Erdély soha nem szorult a Regát támogatására! Már 1918-ban is számos erdélyi román politikus feltette a nagy kérdést: hogyan egyesüljünk egy olyan országgal, amely sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem anyagilag nincs Erdély szintjén. Sajnos, Erdély túl kicsi volt ahhoz, hogy felemelje magához a Regátot, ellenkezőleg, lesüllyedt a balkáni pocsolyába. Az ebben dagonyázó kormány szekerét próbálta tolni az RMDSZ abban a reményben, hogy maga is felkuporodhat. A kormány pedig az „ígérd meg, ne add meg, nem szegényedel meg” elv alapján hű maradt önmagához. Mi pedig hol tartunk? Volt magyar prefektus, nincs magyar prefektus, a román pedig mindent megtámad, ami úgymond alkotmányellenes. Csakhogy ezt az alkotmányt mi, magyarok nem szavaztuk meg, mert magyarellenes. Most is ezzel támadják a magyar feliratokat. Hát ha így van, miért nem írják ki, hogy Románia mindenek felett áll? Legalább tudja mindenki, hol és mikor él. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, mondjuk ki bátran, hogy elég volt. Elég volt a licslocsi, húzd meg-ereszd meg politikából, elég volt az olyan politikusokból, akik a hatalom kedvéért lefasisztázzák Nyirő Józsefet. Ő sem volt nagyobb fasiszta, mint amekkora kommunisták azok, akik most elítélik. Elég volt a hintáztató, talpnyaló, semmitmondó politizálásból, az 1989 decemberében féreglyukba bújt nagy mai demokratákból! Tűnjenek már el, elég volt. Szeptember elsején a többség Sánta Imre tiszteletest akarta hallani, nem a dísztribünön ülőket. Elég mindegy, hogy az RMDSZ ott van-e a parlamentben, amíg minden minket érintő kezdeményezést leszavaznak. A mi harcunkat nemzetközi szinten kell megnyerni – annak idején is Trianonban döntöttek rólunk, most reparálják meg az elromlottakat ugyanott!
A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István gondolatait idézem: „Erdély fogja megmutatni, mit művelhet s mennyi szeretetet áraszthat az emberek közt tiszta szándék, mértékletesség, állhatatosság.” „Legyünk igazi hazafiak, nem annyira szájjal, mint inkább vállal.” Jómagam olyan országot szeretnék, ahol a feliratok az ott élő lakosság arányainak sorrendjében követik egymást, tudják az idegenek is, hogy magyar vagy szász vagy román többségű településre érkeztek. Ez lenne az igazi egyenlőség, testvériség és szabadság!
BESENYŐI GÁBOR
