Szeptember 7-én a Farm utca 500. alatt még arról beszélgettünk Bartha Róberttel, a Lipicai Lovasklub elnökével, hogy egy hét múlva kerül megrendezésre a fogathajtó-bajnokság utolsó futama, azaz döntője Marosvásárhelyen, s ezen, reméli, bejön a számítása, azaz teljes sikert aratnak a klub négyesfogat-hajtói, s a kettes fogatok versenyén is dobogóra állnak.
Nos, Bartha Róbert reménye valóra vált. Marosvásárhelyről éremgyűjteménnyel érkezett meg a Lipicai Lovasklub együttese, a kettes fogatok csapatbajnokságán bronzérmet szerzett, a négyes fogatok újraindított bajnokságán Bodor Zoltán arany-, Bartha Eduárd ezüst- és ifjú Váncsa Jenő bronzérmet szerzett, az együttes pedig aranyérmes lett. Nagyszerű teljesítmény. Igazolja a háromszéki fogathajtók rátermettségét, jó munkáját. S ha még figyelembe vesszük, hogy a Székelyudvarhely színeiben versenyzett kézdivásárhelyi Kádár Barna bronzérmet szerzett a kettes fogatok vetélkedőjén, akkor szemrebbenés nélkül mondhatjuk, hogy a háromszékiek hűek maradtak hagyományukhoz. Osztozunk örömükben, ha már a nehézségeikben nem állhattunk melléjük. Ők, bárhol is versenyezzenek, a mi sportolóink, így aztán csak természetes, hogy valamennyiüknek gratulálunk.
Nehézségeikben nem állhattunk melléjük – ismétlem meg az előbbi mondat végét –, pedig volt bőven, hiszen a gazdasági válság, a mostoha időjárási viszonyok igencsak megnehezítették hétköznapjaikat, s ezeknek része volt a felkészülés. A mindennapi gondok fölött ott lebegett a tudat, hogy országos szinten látványosan csökkenőben a fogatok száma. Ezt látták, tapasztalták maguk is fordulóról fordulóra. Nem is olyan régen még húsz körül mozgott a kettes fogatok száma, most a tízet sem éri el, akörül mozog, hasonló a helyzet a négyes fogatokéval, az újraindított bajnokságukra a fogatok sorát várták, mert tényleg nagyon látványos a szereplésük, errefel négy fogat állt rajthoz. És akkor nem szóltunk az egyes fogatokról, pedig nemzetközi szinten egyre erőteljesebben törnek előre. Továbbmenve nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az idei politikai csatározás, a mellette sorra került ilyen-olyan tisztogatás kihatott a lovassportra, ezen belül a fogathajtásra is. Nem egy esetben a fogathajtástól távol eső személyiségek kerültek döntéseket hozó pozíciókba, s ez kétségtelenül éreztette negatív hatását. A sportág hívei kétségtelenül pozitív hatásokra vártak, mert tudták, látták, hogy a sportáguk mögött álló anyagi bázis, maga a lótenyésztés visszaesőben. Korábban évente százhatvan csikót jegyeztek be, idén ez a számadat felére csökkent. Legyünk objektívek, a lótenyésztés is, mint annyi sok ág, állami támogatásra szorul. A 2010-es támogatásmegvonás 2012-ben is tartott. Hej, pedig idén, ebben a mostoha időjárási viszonyban igencsak ráfért volna a lótenyészetre az állami segítség... Ha minden igaz, és nem jön közbe egy újabb politikai csetepaté, akkor 2013-ban újra lesz állami támogatás. Nem akarom elkiabálni, de merem hinni, hogy a lótenyésztés, a lovassport, ezen belül a fogathajtás (mert most erről beszélünk) pillanatnyi megtorpanása az új esztendőben újra lendületbe jön. S ebben a lendületben talán még arra is sor kerül, hogy megemlékezzünk a háromszéki fogathajtás atyjáról, Tóth Ferencről, a háromszéki fogathajtás első lépéseiről. Mindkét téma – hogy is szokták mondani? – megér egy misét.
S ha már a múltnál tartunk, hadd említsük meg azt is: nem is olyan régen Kovászna és Hargita megye elhatározta, hogy létrehoz egy közös fórumot, mely irányítsa a két megye lovassportját. Az elgondolás, a terv nagyszerű, reményt keltő... Na de nem látni, nem tapasztalni ennek a fórumnak a szelét. Hej, pedig szükség volna rá, hiszen túl a fogathajtáson a lovassport többi ágazata is megjelent a két megyében, gondolok itt a díjugratásra, a távlovaglásra, a legújabban jelentkezett vágtára... Na szóval, akadna tennivalója bőven. Merjük remélni, hogy az elfelejtett fórum újra napirendre kerül politikusaink terítékén? Higgyék el, kell egy ilyen fórum, mely összefogja ezt a csodálatos sportot.
