Amióta eszemet tudom, állatbarát vagyok. Egy kedves barátom valamikor úgy fogalmazott: „legszívesebben állatbarát lennék, vagy lovas rendőr”. Ezzel a megfogalmazással teljes mértékben egyetértek. Az állatokat jobban szeretem, mint az embereket. Igen. Még egyszer mondom: az állatok jobbak, mint az emberek.
De ez nem jelenti azt, hogy elveszítem a józan eszemet, amikor a kardfogú tigris, az Archaeopteryx, a torkosborz vagy az egyszerű medve rátámad az emberre. A gyilkos büntetése a halál: ilyen egyszerű.
Állat vagy ember: ki nem sz.rja le? Éppen a liberálisoknak magyarázzam, akik mostanság a medvéket védik, és egyáltalán, bárkiket a melegektől a drogfüggőkig ívelő skálán, akikkel ők amúgy, kényelmes belvárosi lakásaikban nem találkoznak?
Legyen világos: a Székelyföldön a medve nem játék, akkor sem, ha ez már megunt vicc. Tényleg nem az. Az elmúlt pár évtizedben emberek tucatjait és háziállatok ezreit ölték meg az ésszerűtlenül kitelepített medvék, hétköznapi életveszélyt jelentenek. Persze, ezért nem ők a hibásak. A talibánok sem hibásak, az al-Kaida sem, a zsidók sem, a cigányok sem, az irredenták sem, és sorolhatnék még ezer más kategóriát. Mindenki a maga helyén, és egyensúlyban. És senki nem mondja, hogy természetes dolog X+200 medvét eltartani X medve élőhelyén. Mert nem az. Ahogyan ugyanennyi mást sem: csak azért nem sorolom újra, mert minden oldalról össztüzet kapnék.
Tehát: igenis, amikor emberéletről van szó, dúvadról: lőjék ki. Legyen az ember vagy medve. Mert a közösség csak így maradhat fenn. Másként felborul a természetes közeg, és bármennyire szeretjük Micimackót, az estimesemedvét, a kedves kis brummogót: azért ez az, ami nagy lesz, ellenőrizetlen, elviszi az udvarról a tehenet, a juhot, és megöli a mezőn dolgozó nagypapát. Ilyen egyszerű.
Tehetünk arról, mi vagyunk, akik kilőhetjük a medvét, ha muszáj?
Kegyetlen kérdés, de higgyük el: ha az Evolúció vagy a Jóisten úgy akarta volna, akkor most barlangokban brummognának liberális medvék arról, hány embert szabad megenni.
Tehát: mértékkel mindent. Vadgazdálkodásban, kilövésben, politikában egyaránt. Nekem a medve igen kedves állat. Amíg nem akar megenni.
Ugyanezt elmondhatnám politikai értelemben is, de itt most csak a medvékről beszéltem. Kellő számban, és amíg nem támadnak: hasznosak, jók, kedvesek.
Ha nem... Hát akkor jöjjön az irgalmas vadász.
