Grencsó Istvánék hanginstallációja a Magmában

2012. október 29., hétfő, Kultúrkert

Grencsó István  szaxofonost nem először láthatták a szentgyörgyiek ebben a szerepben: tavaly nyáron a színház kamarateremében Kiss Béla képzőművész akciófestészetére improvizált, most pedig zenekarával, a Grencsó Kollektív Kifőzdével lépett fel.

  • Grencsó István sepsiszentgyörgyi koncerten                           Fotó: Toró Attila
    Grencsó István sepsiszentgyörgyi koncerten Fotó: Toró Attila

Szereti ezt a műfajt, Budapesten gyakran hívják kiállítást megnyitni, szólóban, zenekarral egyaránt. „Mos­tanában két galéria kimondottan igényli a mi muzsikánkat” – magyarázza Grencsó István, de szívesen vesz részt irodalmi esteken is, költészet és zene együtt számára nagyon kedves. A Magmában elhangzott produkciójukról azt mondja, egy ilyen megnyitón nem lehet „konkrét” zenét játszani, mert azzal csak „bezárja” a témát, vagy csak szórakoztatja a hallgatóságot, amit ők előadtak, az egy „nyitott hangvezetés”. Végigkalauzo­l­ják az embereket a termeken, és „egy ilyen spontán hanginstallációval járulunk hozzá a kiállításhoz”, a zenészek egymásra figyelése és a kiállítás hangulata eredményezi a muzsikát, vagyis azt a pillanatnyi érzések, gondolatok hozzák világra. „Ez nagyon jól működik, sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint egy leírt, merev művet előadni, mert ha egy kiállításon eljátszom egy ismert darabot, az nem illő oda. Ez a fajta improvizatív zene egy kicsit gondolkodásra készteti a nézőket, akár csupán elmerengésre, esetleg így ők is jobban befogadják a látottakat, ez a muzsika megnyitja a fantáziát” – összegez Grencsó.
Dzsesszegyüttesük azért lett „kollektív kifőzde”, mert zenéjük nagyon sok része – hatvan-hetven százaléka – a színpadon születik, vannak ugyan témák, „amelyek megjelennek, de utána a többi nyitott, akkor és ott fűszerezi mindenki, hozzáadja a magáét, ez a spontán kompozíció mindig más, minden koncerten másképp szólnak a darabok”. Saját fűszereiről azt vallja, szereti kinyitni az emberek képzeletét, gyakran használ ritmikai kontrasztokat. Grencsó István egyébként mostanában azon töpreng, milyen kár, hogy „romlik el a világ”, sokat bánkódik azon, hogy a kultúra, a kreativitás háttérbe szorul, és inkább a fogyasztói, szórakoztató, időtöltő jelenségek kerülnek előtérbe. Ezen szerinte változtatni nem lehet, mert a média nagyon erős, a tömegek nagyon komolyan manipuláltak, az iskola, az oktatás gyengül. Emiatt egy kicsit borúlátó, de mivel zenekarában is vannak fiatalok, úgy véli, „mindig van remény, mindig vannak, akik továbbviszik a fáklyát, fölveszik a küzdelmet, és próbálkoznak”.
 

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja-e oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 2464
szavazógép
2012-10-29: Kultúrkert - Mózes László:

Természetfotók születéséről (Izland és Skandinávia a Lábas Házban)

Haarberg Orsolya természetfotós csütörtök este remek vetítéssel egészítette ki Izland és Skandinávia című fotókiállítását a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. A Norvégiában élő, magyarországi származású fotográfus életéről, kulisszatitkairól mesélt, bemutatta a National Geographic által kiadott könyveiket, s olyan életformára villantott rá, amely minden szépsége, változatossága ellenére igen sok erőt, kitartást, szívósságot kíván.
 
2012-10-29: Kultúrkert - Hecser László:

Kasírozott bábok Baróton

Kötelező kultúrmunkának indult, mégis két évtizedig a cseperedők örömforrása lett; de akár azt is mondhatnánk, a mai háromszéki báboséletet alapozták meg a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején Baróton, amikor Polgár Sárika néni az országos versenyeken is sikeres csapatot verbuvált. Munkájuk emlékét őrzik az elhivatottsággal és lelkesedéssel készített – nemrég felújított – kasírozott bábuk.