– Elsőként nyertétek meg a városi gólyabált, milyen élmény volt?
– Örömet okozott számunkra, hogy kitartásunk nem volt hiábavaló. Végte­lenül boldogok voltunk, amikor meghallottuk a nevünket, hogy megnyerhettük az első városi gólyabált.
– Mit gondoltok a feladatokról? Könnyen megbirkóztatok velük?
– Kreatív feladatok, nem megszokott, hétköznapi unalmas játékok voltak. Úgy gondoljuk, a próbák révén minden téren megmutathattuk magunkat. A citromevés kicsit kellemetlen, de annál viccesebb, még arra is örömmel gondolunk vissza.
– Mit üzennétek a szervezőknek? Mire figyeljenek oda?
– A szervezőknek csupán annyit üzennénk, hogy így tovább, tegyék még érdekesebbé ezt a rendezvényt. Egy kis megjegyzés: a pontokat a versenyszámban a fellépőknek ítéljék, és ne a közönségnek.
– Végül mit üzentek az idei kilencedikes gólyáknak? Hogyan buzdítanátok őket?
– Legyenek bátrak, kitartóak és szórakozzanak. Ha nem is lesznek királyok vagy királynők, azért ne keseredjenek el, hiszen az egésznek az a lényege, hogy érezzék jól magukat. Viszont mindenkinek ajánlom: legyetek aktívak, vidámak, vegyetek részt minél több programban, és harcoljatok, hogy legyetek királynők, királyok, mert megéri annak lenni. Nekünk nagyon szép emlék maradt, és ahányszor előveszem a koronát, a fényképeimet, annyiszor fogok büszkén visszaemlékezni az iskolai programokra és a városi gólyabálra.

Kovács Zenkő Bernadett