Vajon mi lehet az oka az erdélyi magyar rövidlátásnak? Annak, hogy egyre nehezebben vesszük észre a fáktól az erdőt? Annak, hogy miközben anyaországunk (határain kívül rekedt magyarsága iránt elkötelezett) kormánya egyértelmű jelét adja: ő az Erdélyi Magyar Néppárt iránt érez bizalmat, még mindig van esély, hogy a Mári nénik és János bácsik, de az erdélyi magyar (szavazóképes) fiatalság is a tulipánra csapja a pecsétjét.
Próbáljunk valahogy a szeg fejére ütni! Az immár erdélyi százezrek által elnyert magyar állampolgárság, magyar útlevél ügyintézését hová is helyezte ki a budapesti fideszes akarat? Az ún. Demokrácia Központokba! Ezeket ne tévesszük össze az RMDSZ-irodákkal! Még akkor sem, ha az első, magyar állampolgárságot igénylők épp „udemerista demnitárok” voltak. (Frundát kivéve, aki az egész budapesti akciót „lesajnálta”.) De ez még hagyján! Az RMDSZ (ahol tehette) ügyesen lenyúlta az épp ellene palántált kezdeményezéseket. És miközben a frissen alakult Néppárt (EMNP) az autonómia ügyének jogi-filozófiai kidolgozásán és népszerűsítésének (irdatlanul) nehéz feladatán fáradozott, az RMDSZ nem sokat teketóriázott, hanem megvalósította az „autonómiát”. Létrejött az FM-rádiózás színmagyar nyelven, és gomba módra felszaporodott a nyomtatott és elektronikus (párt)sajtó. Figyelem! A naphosszat ketyegő diszkó-, rap- és egyéb gépzene a magyar fiatalság számára lehelyezett csalétek! Az idősek még a Marosvásárhelyi Rádió hullámhosszán hallgatják a nótát és a magyar híreket is, de természetesen egy RMDSZ-elkötelezett főszerkesztő felügyeletével.
A szavazóképes magyar fiatalság birtokbavétele valóban fontos stratégia, ebben gyenge az EMNP. Még az európai parlamenti választások idején az RMDSZ úgy mozgósította ezt a réteget, hogy állított egy „tini” jelöltet is, próbálván elhitetni annak esélyét. Ekkor még Tőkés függetlenként akart elindulni. Nosza, az egyik helyi magyar FM-rádió szaporán riogatni kezdte a hallgatóságát a román veszélyre és a „JajIstenemMegNeSzakadjunk” észérvre hivatkozva.
Szólnunk kell az erdélyi magyar papság közéleti felelősségéről. Az RMDSZ förgeteges májusi sikere ugyanis nem „Isten segedelmével”, hanem a történelmi egyházak közreműködésével magyarázható. De itt adódik az izgalmas kérdés: vajon a szintén pap vezette, ún. Tőkés-vonal (EMNP) mi okból válhatott vesztessé? Szerintem a magyarázatot abban keressük, hogy Tőkés még püspök korában a szekus besúgó papok leleplezésén is fáradozott. Az már polgári (de nem MPP-s) ízlés kérdése, hogy papi „hitványságnak”, avagy közéleti hasznos cselekedetnek minősítsük a tettét.
Mári néni és János bácsi sajnos nem emlékszik arra (a fiatalság még kevésbé), hogy mennyire nehéz volt lerobbantani a hamvaiból feléledő Vitézi Rend élére (!) felkapaszkodó nyugalmazott papot, akiről kiderült, hogy szekus bedolgozó volt. Szerencsénkre került magyar ember, aki vállalta a szókimondást. A Háromszék azon számát, melyben Pozsony Ferenc akadémikusunk cinikus hangnemben „bocsánatot” kér a becsületperrel fenyegetőző „vitéztől”, máig is gondosan őrzöm.
Félreértés ne essék, ezen írásom nem a papság becsületének leépítésén fáradozik. Papjaink közül keveseknek adatik meg, hogy szülőfalujukban „próféták” lehessenek. Ők meghívásra, illetve kihelyezettként jelentkeznek, maximális jóindulattal és hiteles elhivatottságból, de a „vírusfertőzés” ellen védtelen tudattal. De az már kuriózum, hogy Rab elvtárs, megyénk Ceau’ korabeli első titkára presbiter, figyelem: választott ember egy hitközösségben!
Összegezzük a mondottakat: vasárnap az erdélyi magyarságnak „autonóm” elmével kellene döntenie arról, hogy a minket féltő fideszes BUDAPEST, avagy a sovén húrokon játszó BUKAREST ízlése szerint választ.
Tertiam non datur, azaz harmadik lehetőség nincs!
