Az elmúlt évtizedekben szülőfalujában ünnepélyes keretek között alig néhányszor emlékeztek Bölöni Farkas Sándorra. Először Sylvester Lajos vezetésével 1969-ben, amikor az iskolát és a művelődési otthont is a nagy utazóról és kultúraszervezőről nevezték el; 1991-ben pedig, amikor szobrát is felállították az unitárius templom előtti domboldalon.
A hét végén harmadik alkalommal hajtott fejet Bölön népe: lefényképezett kézirataiból kiállítást szerveztek, történelmi előadások hangzottak el, a szoborállításnál ügyködők a nem kevés küzdelemmel járó munkát elevenítették fel. Szombaton egy bölöni küldöttség Bölöni Farkas Sándornak a kolozsvári Házsongárdi temetőben található sírjánál rótta le kegyeletét. Ifj. Kozma Albert unitárius tiszteletes megfogadta: lelkiismeretesebben ápolják a fiatalabb nemzedékek számára is példát mutató falustársuk emlékét, s az emlékkonferenciát évről évre megszervezik.
Péntek délután ifj. Kozma Albert nyitotta meg az emlékkonferenciát, majd tartott előadást Bölöni Farkas Sándor életéről és munkásságáról. Szólt az Amerikát megjárt, Thomas Jefferson államfővel, indián törzsfőnökökkel és unitárius egyházi vezetőkkel egyaránt találkozó utazóról, a demokrácia elveit „importáló” és az amerikai függetlenségi nyilatkozatot lefordító személyiségről, majd kiemelte az első magyar hitelszövetkezet, a Gondviselő Társaság, a Kolozsvári Casino és az Asszonnyi Olvasó Egylet létrehozásában, illetve a kolozsvári színház talpra állításában játszott szerepét.
Id. Bíró Lajos volt polgármester és az egyházközség akkori lelkésze, id. Kozma Albert az 1991. október 13-i szoboravatás előzményeit és magát az eseményt elevenítette fel. Mint mondották, a kezdeményezés a férfidalárdától indult, de hamarosan a közösség zöme is az ügy mellé állt, s elkészült a Jecza Péter által megmintázott szobor. Az ünnepségen többek közt részt vett Erdő János püspök, helyi és politikai elöljárók és neves művészek, na meg tisztes távolságból néhány teherautónyi – minden bizonnyal megfélemlítés szándékával küldött – katona. Hogy egészen pontosan miért is vezényelték ki az állig felfegyverzett erőket, mindmáig rejtély, de egy elvesztett napiparancs szerint tüzelésre is fel voltak hatalmazva – hangzott el a megdöbbentő kijelentés. Fehér János művészettörténész a Bölöni Farkas Sándor életét megörökítő regény, A bércre esett fa néhány helytörténetet érintő kérdésének nyomába eredt. Kiderült, a XIX. század elején lehetett már üvegablak az iskolán, valós a nagy károkat okozó tűzeset is, ám kétségbe vonható a templomvár ostroma, mint ahogy az is: a porkoláb annyira elhanyagolhatta volna feladatait, hogy gyermekek játszhattak a templom udvarán. A pénteki napot Boda Szabina diáklány énekei és Márk Attila megzenésített versekből összeállított műsora zárta. A programhoz tartozott eredetileg Sikó Imre, a Bölöni Farkas Sándor Alapítvány elnökének tevékenységi beszámolója is, de a község polgármestere ismeretlen okokból távol maradt az eseménytől.
Szombaton hajnalban autóbusznyi bölöni kelt útra, hogy Kolozsvárra, Bölöni Farkas Sándor tevékenységének fő helyszínére is elvigyék a szülőföld üzenetét. Az erdővidékieket fogadta Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök, a konferenciának pedig a János Zsigmond Unitárius Kollégium Dávid Ferenc Terme adott otthont. A Házsongárdi temetőben az emlékezet koszorúinak elhelyezését követően Bálint-Benczédi Ferenc megköszönte a bölöniek gondoskodó tenni akarását.
Vasárnap a szeretetotthonban tartott istentiszteleten ifj. Kozma Albert úgy fogalmazott: nap mint nap tennünk kell, ha nemcsak a teremtett földön akarunk nyomot hagyni, hanem az emberek lelkében is. Bölöni Farkas Sándor minden bizonnyal tiszta szívvel állhatott Mennyei Atyánk elé, hiszen nemcsak közvetlen környezetéért, hanem egész nemzete felemelkedése érdekében rengeteget tett. Az emlékkonferencia kiértékelésén Uzoni István gondnok elmondta: tenniük kell azért, hogy a falu nagy szülöttének emléke élő legyen; a ma nemzedéke többet tudjon annál a néhány mondatnál, amit itt-ott megtanulnak. Meg kell ismerniük az egyszerű családból származó Bölöni Farkas Sándor önzetlen és a nemzet érdekében kifejtett emberfeletti munkáját, mert csak így hathat serkentően a fiatal lelkekre a jó példa. Az emlékkonferencia a himnusz eléneklésével és a huszonegy éves állószobor megkoszorúzásával ért véget.