Vannak olyan magyar politikai vezetők, akiknek az az egzisztenciális és politikai érdekük, hogy az általuk vezetett közösség kizárólag őket tartsa viszonyítási pontnak, vagyis hogy minél teljesebb legyen a befolyásuk, így ugyanis nagyobb a súlyuk a belpolitikai küzdelmeikben. Ez némely esetben olyan törekvésekre készteti őket, hogy a demokrácia keretei között a saját közösségük fölött meglehetősen erős diktatúrát, hegemóniát gyakoroljanak, ami szintén a nemzet szétfoszlásához, leépüléséhez vezet – vélekedett, ennek legékesebb bizonyítékaként pedig a legutóbbi romániai parlamenti választást említette. „Huszon­két év elvtelen, az alapvető kérdéseket mindig zárójelbe helyező, a mindennapi egzisztenciára koncentráló elit­politizálásának eredményeképpen arányait tekintve ke­vesebb magyar szavazott az országgyűlési választásokon, mint román” – példázta. Ráadásul – hívta fel a figyelmet – kezd mélyülni a szakadék a még legerősebb, legkompaktabb határon túli magyar közösség, az erdélyi magyarság és annak vezetői között, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. A mostani romániai választási eredmény az utolsó utáni figyelmeztetés, hogy valamin változtatni kell – összegzett.