A decemberi parlamenti választásokon az orbaiszéki magyarok egyik képviselőjelöltje sem jutott tisztséghez. Az esélyeket rontotta, hogy két magyar is indult a versenyen. A számítgatók kimutatták: a két jelöltre leadott szavazatok plusz az érvénytelen voksok összege sem adta volna ki a bűvös ötven százalék plusz egyet. Arról nem beszélnek, ha egy jelöltet támogatnak a magyar pártok, a nemzeti összefogást kívánó magyar választók is megteszik kötelességüket, sokkal többen elmennek szavazni a közös jelöltre.
A történet ismétlődni látszik. A februári polgármester-választáson ugyancsak két magyar verekszik meg, az vékony vigasz, hogy a román közösségnek is két jelöltje van. A két magyar jelölt indítása nem róható fel a pártok helyi szervezeteinek. Nem volt nagy beleszólásuk a jelölés időszakában, a döntéseket megyeszinten hozták meg. Ha a helyiekre bízzák, valószínűleg egyezség is születhetett volna. Az RMDSZ zárt ajtók mögött – a megyei vezetés jelenlétében – nevezte meg az egyetlen jelöltet (még a gyűlés napján is lehetett hallani, hogy akár több jelölt is szóba jöhet, akik közül ki lehet választani a legjobbat, ám a pártfegyelem működött, megerősítve, ami már jó ideje látszik a szövetség minden szintjén: a funkciókat nem a demokrácia elvei szerint, hanem szűk körben hozott szubjektív döntések alapján osztják el), majd felsőbbsége tudatában kijelentette: ezt támogathatja a többi magyar párt is. Az EMNP stílusosan (de ugyancsak a felső vezetés irányítása alatt, az orbaiszéki elnök szót sem kapott, igaz, nem is kért) sajtótájékoztatón mutatta be jelöltjét, akitől kérdezni is lehetett. Az MPP okosabban járt el, nem állított jelöltet – nem is lett volna etikus, miután a helyi választáson egyetlen jelöltjét sem szavazták be a tanácsba a polgárok. A potenciális független magyar jelölt is bölcsen döntött visszalépésével: nem kívánta a szavazatok megosztását segíteni.
Azon túlmenően, hogy a pártok megyei szervei döntöttek a kovásznai polgármesterjelöltek kilétéről, nem hagyható szó nélkül az sem: a helyi választópolgárok véleményére újból nem volt kíváncsi senki. Nem volt közvélemény-kutatás (legalábbis nem nyilvánosan), nem volt előválasztás, ahol véleményt nyilváníthattak volna azok is, akiknek szavazatán múlhat egyik vagy másik magyar jelölt győzelme.
Ilyen előzmények mellett ugyancsak kíváncsian várhatjuk a választás kimenetelét. A nagy csatát minden bizonnyal az RMDSZ jelöltje és a román közösség által támogatott független induló vívja meg, de hozhatnak meglepetést a front másodvonalában sorakozók is. Fogalmazhatunk úgy, hogy Kovásznán a kocka el van vetve. De akár azt is mondhatjuk: Kovásznán újból elvetették a sulykot.
A választás kimenetelének függvényében újabb kérdés vetődhet fel: ki legyen a város új alpolgármestere? Erről még korai elmélkedni, de bízunk abban, hogy az RMDSZ-es többségű tanácsban a magyar frakcióé lesz a döntő szó.
