Kiállításokat szerveznek a Lábas Házban, megyeszékhelyi üzletükben, illetve aukciójukon lehetőséget biztosítanak a képzőművészeknek, értékesítsék alkotásaikat – ez a képzőművészek szövetsége sepsiszentgyörgyi fiókjának idei fontosabb tevékenysége. Emellett, miként Damokos Csaba, a szövetség elnöke magyarázza, ebben az évben rendezni szeretnék a műtermek tulajdonjogi helyzetét, s abban bíznak, hogy „lelkesedésből” végzett munkájukhoz finanszírozást is tudnak szerezni.
A képzőművészek szövetségének sepsiszentgyörgyi fiókja része az országos testületnek, de az ittenit önálló jogi személyként jegyezték be, vagyis dolgaikról maguk döntenek. Damokos Csaba 2011. eleje óta irányítja a szentgyörgyi fiókszervezetet, azóta intézik tíz műtermük telekkönyvezését, s bíznak benne, hogy a szövetségük tulajdonában lévő helyiségek helyzetét idén rendezni tudják. Soraikban nemcsak megyeszékhelyi, hanem más háromszéki képzőművészek is állnak, tömörülésük pillanatnyilag harmincegy tagot számlál, aki az évi 220 lejes tagsági díj ellenében idős korában majd kiegészítő nyugdíjat kap az országos szövetségtől.
Lényeges változásnak tekintik, hogy a szentgyörgyi képzőművészek szövetsége működteti a Lábas Ház kiállítótereit – a nagy terem mellett a pincegalériát is –, vagyis a testület rábólintása nélkül ezekben nem nyílik kiállítás. Viszont szélesítve a spektrumot közösen döntenek, és annyi a jelentkező, hogy már 2014-re is számos tárlatot előjegyeztek. Szempontjuk a minőség és a változatosság, képzőművészeti anyagok mellett a Lábas Ház hagyományosan otthona a fotográfiának, de nyitottak az alkalmazott művészetekre, építészetre, illetve nyáron színházi előadást is terveznek.
„Kiállítótérként a Lábas Ház nemcsak földrajzilag, hanem képzőművészeti értelemben is félúton található a Magma és a Székely Nemzeti Múzeum között” – magyarázza Damokos.
Az elmúlt két évben Damokos Csaba és pár fős csapata több újítást vezetett be, rendezték a szövetség korzón lévő, Galériaként ismert üzletének pénzügyeit, bővítették a műtárgy-, illetve alapanyag-kínálatot, s amióta Máthé Julianna az üzletvezető, a képzőművészeti könyvek száma is megsokasodott. Három, általuk szervezett képzőművészeti árverés után Damokos úgy véli, új alapokra kell helyezni az aukciót, évente egyet szerveznek, s azt szeretnék, ha az érdekes társadalmi eseménnyé nőné ki magát.
Két év alatt közel harminc képzőművészeti projektet bonyolítottak le, a mostani MAMÜ-kiállítás mellett idén számos tárlat nyílik a Lábas Házban, fontosnak tartják szórványbeli művészek bemutatkozását, közülük a szebeni Orth István hozza el alkotásait, ugyanakkor több fotókiállítás is lesz, ősszel helyt adnak Fekete Zsolt Orbán Balázs-projektjének is. Legnagyobb gondjuk, hogy nincs költségvetésük, kiállításszervező munkájukat „lelkesedésből” végzik, s azt szeretnék, hogy önkormányzati finanszírozásban, támogatásban részesüljenek, mert költségvetési intézményekhez hasonlóan folyamatosan tárlatokat szerveznek, s túllépték kapacitásuk, munkabírásuk határát.
Damokos Csaba azt mondja: növekvőben a Lábas Ház kiállítótereinek látogatottsága, s bár sokan akadálynak vélik az épület kapuját, aki tárlatot akar nézni, az megteheti. Mi több, ma már egyre többen szeretnének ott kiállítani, a Lábas Ház „fontos és jó hely lett”. Szeretnék fejleszteni a világítástechnikát, várhatóan lesz folytatása a Haarberg Orsolya-féle természetfotó-kiállításnak. „A kültéri kiállításokat is figyelembe véve úgy gondolom – hangoztatja –, e tekintetben Sepsiszentgyörgy elég erős, mert elindulva a Magmától, végigsétálunk a pannók mellett, elérünk a Lábas Házba, onnan pedig tovább megyünk a múzeumba – ez egy tartalmas kulturális, képzőművészeti séta. Ezt más városbéli kollégák is értékelik, nekünk pedig vigyáznunk kell arra, hogy kiállítótereink színvonala ne csökkenjen, azokat tartalmas, minőségi anyaggal kell feltölteni.”
