Évente ötven áldozat
A csendes-óceáni állam a világ egyik kulturálisan legszínesebb országa – a hírekbe azonban a legtöbbször a büntetés-végrehajtás egyik idejétmúlt formájával, a boszorkányégetéssel szokott bekerülni. A legutóbbi eset azt mutatja, hogy az országban igény van az ilyen közösségi élményekre, hiszen több százan gyűltek össze Kepari Leniata megégetésén is. A húszéves nőt azzal vádolták, hogy boszorkányképességeit felhasználva megölt egy kisfiút. A gyerek előző nap a kórházban halt meg. A boszorkányégetés látványától elszakadni nem tudó tömeg elzavarta a rendőrséget, így nem volt senki, aki megmenthette volna a nőt. A módszer középkorinak tűnhet, a közönség azonban olyan modern eszközökkel is fel volt szerelve, mint a fényképezőgép – az újságok így címlapon hozhatták le a sokkoló képeket. A nő kivégzői nem elégedtek meg az egyszerű máglyahalállal, előtte megkínozták a feltételezett boszorkányt. A rendőrség gyilkosságként kezeli az ügyet, és azt ígéri, letartóztatja a felelősöket. Hasonló jogállami eszközökkel azonban egyelőre nem lehet megingatni a pápua új-guineai lakosság jó részének hitét a babonákban, a szellemekben és egyéb természetfeletti erőkben. A rendőrség a mostani eset után is sürgette, hogy a boszorkányvádak tárgyalására bíróságokat állítsanak fel, és így akadályozzák meg azt, hogy az emberek magukra vállalják a büntetés-végrehajtást, de a közösségi ítélkezés egyelőre minden más jogi fórumnál erősebbnek bizonyul.
A BBC becslése szerint évente nagyjából ötven, boszorkánysággal összefüggő gyilkosság történik Pápua Új-Guineán. Pontos számok nincsenek arról, hogy hány hasonló eset történik az ország eldugott térségeiben, sok gyilkosságról ugyanis a rendőrök nem is szereznek tudomást, és ha mégis nyomozni próbálnának hasonló ügyekben, a közösségek rendszerint összezárnak, és nem hajlandók együttműködni a hatóságokkal. A rendőröknek ennek ellenére vannak nagy fogásaik. Tavaly júliusban 29 embert fogtak el a dzsungelben, egy kannibál szekta tagjait, akiket hét, boszorkánynak hitt orvos meggyilkolásával gyanúsítottak.

Fekete mágia
A pápua új-guineai babonahelyzeten csak ront, hogy még mindig érvényben az az 1971-ben hozott törvény, amely bűncselekménynek minősíti a boszorkányságot – vagyis elismerte a létezését. A jogszabály értelmében a fekete mágiával foglalkozókra akár két év börtönt is ki lehet szabni büntetésként, sok pápuai azonban mindezt felhatalmazásnak veszi az önbíráskodásra. Az ország jogi reformjával foglalkozó bizottság 2009-ben felismerte, hogy a boszorkányságot sokszor csak ürügyként használták a gyilkossághoz, és szorgalmazta: a törvény erejével szorítsák vissza ezt a gyakorlatot. Ugyanakkor a gyilkosok még most is a büntetésük enyhítésére számíthatnak, ha fekete mágiára hivatkoznak.
Pápua Új-Guinea sok részén a titokzatos betegségeket és haláleseteket a mai napig boszorkányok ártó működésének tulajdonítják, és nehezen fogadják el, hogy a szerencsétlenségek vagy a balesetek okai nem feltétlenül természetfelettiek. Az elmúlt évtizedekben több gyilkossággal is megpróbáltak bosszút állni a feltételezett boszorkányokon. Ha Pápua Új-Guineában valaki fiatalon meghal, akkor nem azt kérdezik, mi okozhatta a halálát, hanem azt, hogy ki. Kezükbe veszik az igazságszolgáltatást, és kínzással próbálnak meg vallomást kicsikarni a feltételezett bűnösből. Ha pedig végre bűnösnek vallja magát, akkor válogatott módszerekkel kivégzik. A boszorkánynak tartott nőket általában azzal vádolják, hogy szándékosan szerencsétlenséget okoznak. Mivel az emberek sokkal jobban tartanak a boszorkányságtól, mint a büntetéssel járó törvényszegéstől, lényegében semmi sem tartja vissza őket, hogy a fekete mágia elleni harcuk csúcspontjaként megkínozzák és kivégezzék a kiszemelt személyt.
Az országban különböző segélyprogramokat működtető Oxfam szerint a fekete mágiába vetett hitnek a gyilkosságokon túl is komoly következményei vannak. A meggyanúsított emberek – ha történetesen élve megússzák – elveszíthetik a házukat és a megélhetésüket. Mivel sokan a hagyományos hitvilág eszközeivel magyarázzák például az AIDS és más betegségek terjedését, ez nyilvánvalóan megnehezíti a HIV-vírus elleni küzdelmet. A segélyszervezet szerint ez is szerepet játszik abban, hogy az ország felnőtt lakosságának 4,5 százaléka HIV-fertőzött. A fekete mágia a családok és a közösségek összetartását is kikezdi, és a már meglévő törzsi konfliktusokat csak súlyosbítja – állítja az Oxfam.
A boszorkánygyilkosságokat nemcsak a természetfelettit övező hiedelmekkel lehet magyarázni, sokszor nagyon is hétköznapi konfliktusok húzódnak meg mögöttük: egyszerű bosszú vagy tulajdonvita, esetleg társadalmi tabuk megdöntése vagy társadalmilag megbélyegzett viselkedés, mint amilyen a hűtlenség, a házasságon kívüli terhesség vagy a homoszexualitás. Az Amnesty International jogvédő szervezet szerint a boszorkányságot sokszor ürügyként használják a nőkkel szembeni visszaélésekre és erőszakra. Az áldozatok leggyakrabban a társadalom legsebezhetőbb rétegeiből kerülnek ki: nők, özvegyek férfi rokonok nélkül, idősebb emberek vagy olyanok, akiket a közösségek irigyelnek, esetleg megvetnek.
A pápua új-guineai törvények szerint gyilkosságért halálbüntetés is kiróható, az ország függetlenségének 1975-ös kikiáltása óta azonban még senkit sem végeztek ki. A boszorkányoknak hitt pápuaiak kivégzéséről azonban tekintélyes listát állíthatna össze az ország. Az Oxfam szerint a hiedelmek visszaszorításában sokat segítene, ha minél több ember beülne kicsit az iskolapadba. (Origo.hu)