Felelős nyelvhasználatra biztat a február 11-ei Háromszék egy anyanyelvi vetélkedő kapcsán. Az Implom József Helyesírási Verseny országos szakaszát idén Sepsiszentgyörgyön tartották meg, érdekes programmal: a tollbamondásnak a digitális kommunikáció volt a témája, a feladatlapnak az internetes nyelvhasználat.
Olvasva a hírt, ez a Kazinczy-idézet ugrott be: „Szólj, s ki vagy, elmondom.” Bizony, de kiegészíteném azzal, hogy írj – s akkor is elmondom, ki vagy.
Beszéd- és írásmódunk is jellemez bennünket. Sokat elárul rólunk – nemcsak az általános műveltség fokmérője, hanem legbelsőbb lelki rezdüléseinket is képes feltárni az édes anyanyelvünk. S ha igazán szeretjük, és szeretnénk megőrizni, s tisztán, szépen átadni unokáinknak is, akkor minden körülmény közt igényesek maradunk. A digitális kommunikáció – csetelés, blogolás stb. – kihat a magyar nyelv szókincsére is. Valóban nem árt figyelmeztetni azokat – főleg a tizenéveseket – , akik egyre kevésbé veszik észre, hogy az oké mindjárt kiszorítja a szép magyar bizonyítószókat (igen, persze, hogyne stb.), s akiknek minden klassz, tök jó, menő (csodálatos, szép, tüneményes, gyönyörű stb. helyett); szándékosan nem említek csúnyább kifejezéseket. Az a baj, hogy divatból vagy kényelemből nagyon sokan használnak diáknyelvi vagy más rétegnyelvi fordulatokat, s már az üzletben is piát, kaját kérnek… Ennél is szomorúbb jelenség, amikor a közízlést formálók engednek meg maguknak pongyola fogalmazást. Csak két példát hozok fel hirtelen: „mi a túrónak foglalkozik az MDF piszlicsáré ügyekkel”, illetve miért nem „keményít be” a kormány. Nem hiszem, hogy ilyen kérdésekre komolyan lehet válaszolni...
Némelyek azért használják az idegen szavakat, mert hátha így okosabbnak, műveltebbnek tűnnek. Sokan már nem is beszélgetni akarnak, csak „kommunikálnak” a piacon is. Pedig magyar szavaink elvesztésének egyetlen ellenszere, ha következetesen használjuk őket.
A nyelvromlásnak sok aggasztó jele van. Ma már mindenkinek mindent szabad írnia, sokan élnek is ezzel a joggal és lehetőséggel, és ez helyes is, csak a hogyanra kellene jobban vigyáznunk. Az internetes fórumokon olvasható hozzászólások ijesztő nyelvi igénytelenségről tanúskodnak, és nemcsak az ékezetek hiányával, hanem alapvető helyesírási bakik tömegével találkozhatunk, némelyik beíró egyetlen szót sem tud helyesen leírni. De ne csak negatív példákat említsek, mert vannak, akik fellépnek ellenük. Nagyon jó érzés volt olvasni az egyik közösségi oldalon a következő felhívást: „Ha mindannyian fontosnak tartjuk anyanyelvünket, szimbólumainkat és magyar identitásunkat, akkor kérlek titeket, hogy írjunk magyarul: használjunk ékezetes betűket. Nem tudom, honnan jött ez a divat, a románoktól vettük-e át, vagy egész nap angolokkal levelezünk-e, vagy csak a hanyagság jele, de a magyar ábécé ékezeteket is tartalmaz, így a magyar helyesírás csak ékezetekkel helyes! Sajnos itt, Erdélyben nagyon divatos az ilyen hanyag és a magyar helyesíráshoz nem méltó szokás. Még mielőtt valaki arra hivatkozna, hogy angol billentyűzete van, elárulom, hogy nekem is! De minden Windowsra vagy más operációs rendszerre fel lehet telepíteni, illetve be lehet állítani a magyar írásmódot, s meg is lehet szokni!”
Meg is kell szokni, s ha igényesek vagyunk, nem írunk tulajdonneveket kis kezdőbetűvel. Az e-mailben is illik helyesen írni, tiszteletünk jele, ha erre törekszünk. Válasz nélkül ne hagyjunk egyetlen levelet se, illik legalább egy-két mondatban visszaírni.
Grétsy László nyelvész, az anyanyelvápolás ismert személyisége is arra int, hogy az anyanyelvet védenünk, ápolnunk, fejlesztenünk kell, „kinek-kinek a maga módján”.
Para Olga, Sepsiszentgyörgy
