Jogaik védelmében sorakoztak fel tegnap reggel sepsiszentgyörgyi postások a kormánybiztosi hivatal előtti téren, a huszonnégyezer tagot tömörítő ágazati szakszervezet felhívására az ország többi megyéjében hasonló megmozdulásokat tartottak a Román Posta tervezett átszervezése okán.
A mintegy félszáz kollégájához szóló Cornel Radu szakszervezeti bizalmi emlékeztetett: sokan több tíz éve dolgoznak a társaságnál, nem ritka, hogy egész családok, ám az alkalmazottaknak, képviselőiknek nincs rálátásuk a júniusi privatizálás részleteire, következményeire. Tény azonban, hogy a Román Posta vezérkara már az év elején jelezte az érdekvédelmi szervezetnek: módosítaná a 2018-ig érvényes kollektív munkaszerződés bizonyos passzusait, ami a jogok megnyirbálását jelentené, például kevesebb ételjegyet adnának. Továbbá 1800-zal csökkentenék a városokban szolgálatot teljesítő alkalmazottak számát, vidéken pedig ezer postás elbocsátását eredményezheti a tervezett 1300 ügynökség megszüntetése. Március elsejétől a társaság bérelt autóparkját, több száz járművet kell visszaszolgáltatni egy korábbi szerződés értelmében – vázolta a szakszervezet képviselője –, így kérdéses, hogyan oldják meg a küldemények továbbítását, hiszen erre vonatkozó információ nem érkezett a vezetőségtől.
Bukarestben két héttel ezelőtt háromszéki postások is részt vettek azon a tiltakozó megmozduláson, melyen munkahelyeik jövőjéért, jogaik védelméért 1500-an gyűltek össze. Cornel Radu szerint azóta nyomást gyakorolnak rájuk, írásos magyarázatot kértek tőlük, s bár szerették volna, hogy tegnap a megye minden térségéből részt vehessenek a megmozduláson a postások, végül úgy döntöttek, munkaidőn kívül szervezik a tiltakozást. Emlékeztette kollégáit, feletteseiknek nincs joguk megkérdezni, hol és mit tettek szabadidejükben, nem kell magyarázattal szolgálniuk.
A tiltakozók közt volt tegnap a megyei postát több éven át vezető Vajda András is, aki újságírói kérdésre válaszolva úgy értékelte, téves a társaság jelenlegi menedzsmentpolitikája, a vezetőség meggondolatlan intézkedéseket hoz. Példaként a vidéki ügynökségek felszámolását említette: eddig minden faluban működött ügynökség, ám amennyiben az intézkedést végrehajtják, egyetlen postásnak két-három falut kell majd végigjárnia, ez pedig ront a szolgáltatás minőségén, nem lesz idő a számlák ellenértékének begyűjtésére sem, s a társaság azt kockáztatja, hogy emberek nélkül marad, hiszen a jelenlegi fizetések mellett nehéz lesz ekkora volumenű munkát elvégezni. Véleménye szerint a Román Postát többek közt előnytelenül megkötött szerződések tették tönkre, gazdasági hanyatlása 2002-ben indult, mert az akkori vezérigazgató, aki nyereséges szinten tartotta a társaságot, szembeszegült a politikai akarattal, így menesztették tisztségéből.
Háromszéken jelenleg 320 postai alkalmazott dolgozik – az átlagbér kilencszáz lej, ezt ételjegyekkel egészítik ki –, szakszervezeti értesülések szerint közülük hatvanat bocsátanának el, Sepsiszentgyörgyön körülbelül 15-nek a munkaviszonya szűnhet meg. Amennyiben a vidéken működő 22 ügynökséget feloszlatják, feleződik az alkalmazottak száma, s a szakszervezet attól is tart, az érintettek nem kapják meg a kollektív munkaszerződésben szavatolt végkielégítést. Cornel Radu szerint ennek összege a munkaviszony függvényében változik, de a tervezett intézkedések alapján az öt évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező postai alkalmazott elbocsátás esetén nem kaphatna bánatpénzt.
