Romániában, Magyarországon is a fiatalok kivándorlása tűnik az legijesztőbb jelenségnek – de ugyanilyen megrettenve figyelik az olaszok, a spanyolok, a görögök és a portugálok is, ahogy diplomásaik elhagyják hazájukat. A spanyolok és a portugálok már Mexikóig, Mozambikig és Angoláig is hajlandóak elmenni a jobb életért. A felpörgött kivándorlás az EU-t is aggasztja, de saját alapelveinek sutba dobása nélkül nem tudna beavatkozni. Az aggódó államok pedig eszköztelenek.
Diplomások kirajzása
Andrea Ballarini egy jó nevű olasz egyetemen végzett közgazdászként. Vállalkozásba kezdett hazájában, de három éve, amikor üzlettársával San Franciscóba repültek, hogy megnézzék a Szilícium-völgyet, úgy döntöttek, nem mennek haza. „Olaszországban minden nap úgy kezdődött, hogy sorra vettem a megoldandó problémákat. Itt azt kell csak átgondolnom, hogy mit akarok csinálni” – mondta a 32 éves férfi a Reutersnek. Az azóta saját internetes vállalkozását vezető Ballarini még a diplomás emigránsok első hullámába tartozott, azóta rengetegen követték példáját, és óriási problémát okoztak ezzel Olaszországnak. Ez a kivándorlási hullám ugyanis egészen más, mint amit Olaszország már többször, például a 19. század második felében, majd a második világháború után is átélt. Akkor az éhezés elől menekültek a képzetlen munkások, most viszont jól képzett értelmiségieket veszít el az ország. Az elvándorlásnak nem csak az az oka, hogy a gazdaság stagnál, az adórendszer büntető jellegű, a fiatalok körében 37 százalékos a munkanélküliség, vagy hogy másutt sokkal magasabb fizetésre számíthatnak. A kutatók zárt és hierarchikus világába a fiataloknak nem sok reményük van bekerülni, és a munkaerőpiac más területein is leginkább csak ismerősök révén tudnának érvényesülni.
Olaszország ezzel egyáltalán nincs egyedül, a kontinens talán legnehezebb gazdasági helyzetében levő görögökön kívül a portugálok és a spanyolok is bajban vannak. Az EurActiv nevű, uniós ügyekre specializálódott weboldal napokban közölt összeállítása szerint a spanyolok az 1939-es polgárháború óta nem láttak ilyen mértékű agyelszívást: a spanyol fiatalok 70 százaléka akar külföldre költözni az Eurobarometer felmérése szerint, míg az uniós arány 53 százalék.
A vállalkozások is migrálnak
A migráció egyre nagyobb mértékben lépi túl Európa határait is. Az Egyesült Államok vonzó célország, de a megcsömörlött diplomások már a volt gyarmatokon is új lehetőségek után kutatnak. A mexikói bevándorlási hivatal szerint tavaly az utolsó negyedévben több mint hétezer spanyol kért munkavállalási engedélyt, a portugálok pedig Angolában és Mozambikban próbálkoznak. Mozambikban találta meg a számítását például a 25 éves portói Diego Gomes, aki miután lediplomázott üzleti és marketingmenedzsmentből, most egy hotellánc egyik szállodájában kereskedelmi és marketingigazgató. „A külföldre költözés maradt az egyetlen módja, hogy állást találjon és tapasztalatot szerezzen valaki” – jelentette ki a Guardiannek. A BBC José Cesarióra, az emigráns közösségekért felelős portugál államtitkárra hivatkozva jelentette, hogy 2012-ben 30 ezer portugál költözött Angolába.
Ráadásul nemcsak munkavállalók ezrei hagyják el Európát, hanem vállalkozások is. A madridi székhelyű Realsec pénzügyi biztonsági szolgáltatást nyújtó cég például azzal élte túl a válságot, hogy még időben elindította üzleteit Mexikóban, Chilében, Kolumbiában, Peruban és Venezuelában – írta az európai feltörekvő kiscégekről szóló hírekre specializálódott Whiteboard. „Néhány éve még senki nem volt Mexikóban. A minap azonban bementem egy bankba, és három spanyol céget is láttam ott, mindegyik több mint három hónapja van jelen” – mondta a Realsec ügyvezetője.
Az unió nem reagál
Az Európai Unió illetékesei felemás érzésekkel figyelik a jelenséget. Mivel a munkaerő szabad vándorlása az unió alapértékei közé tartozik, ezért Brüsszelben hivatalosan nincs probléma, sőt – mondják –, mindez csak azt mutatja, hogy Európa működik. „Az, hogy a mobilitás emelkedik, az az Európai Bizottság értelmezése szerint lehetőség a munkavállalónak és a cégeknek is, a piaci áramlás pedig egy idő után áthidalhatja, kiegyenlítheti a munkaerő-piaci egyensúlytalanságokat” – mondta Andor László, foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztos. Azt viszont aggasztónak nevezte, hogy egyre többen hagyják el a kontinenst, mert nem Európán belüli munkavállalásban gondolkodnak. „Ez hosszú távon nyilván veszteség, és a jelenség nem megfordítható, amíg a gazdasági növekedési potenciál nem áll helyre Európában” – vélekedett. Andor szerint az elvándorlás néhány országban valóban súlyos gond, de Brüsszel csak akkor foglalkozhat a problémával, ha egy ország bejelenti, hogy beavatkozást igényel az ügybe. Ilyen eddig nem történt. Andor szerint a keleti és déli országoknak adott, munkaerő-piaci fejlesztésre fordítható uniós pénz csepp a tengerben, nem nyújt valódi megoldást. Az országoknak úgy kellene saját erejükből visszafordítaniuk a folyamatot, hogy éppen az EU egyik alapját jelentő alapelv, a munkaerő szabad áramlása köti meg a kezüket, így csak nagyon kevés eszközük marad. A Migration Policy Institute szerint az aktív beavatkozások túlnyomó többsége sértené az EU-s jogszabályokat.
