Azzal vádolnak bennünket, hogy kényelemszeretők, lusták vagyunk, pedig rengeteg energiát fektetünk – a gyűlöletbe.
Hegyeket tudunk elmozdítani ezzel a fölös energiával. Ránk illik, mint egy kabát, a magunkénak érezzük. Nem tudunk megválni tőle. Örök mókuskerék. Szégyen, amit takargatunk, de beleszoktunk. A felületességbe, mellyel lenézünk és átnézünk mindenki és minden felett –mert így felsőbbrendűnek érezzük magunkat. És ötletesek vagyunk: bűnbakokat tudunk kinevezni és kinevetni. A gyorsuló élet mellékhatása: elsiklani minden felett, ami emberi, ami lényeges. Gáncsoskodással, vitával tölteni az életet. Megéri? Hajszolni magunkat, hátha menet közben épp velünk történik meg a boldogság. Ami majd az ölünkbe pottyan az égből. Mert az égiek törődnek velünk: legfeljebb nyakon öntenek egy kis záporral. De nem vesszük észre a jelzéseket: a szabadság nem autópálya. Így csak a nagy semmibe száguldhatunk.
Engedjük meg magunknak néha azt a luxust, hogy ne csak a hőmérséklet legyen pozitív előjelű, hanem az érzelmeink is. Vegyük lejjebb a tempót, saját magunk érdekében is. És vetkőzzünk le néhány felesleges ruhadarabot, hisz nemsokára itt a tavasz. Én legalábbis reménykedem.
MATEKOVICS JÁNOS ZOLTÁN
