A széna tápláló anyagai közül a nyersrost azért fontos a tehén számára, mert elsősorban belőle állítják elő a bendőbaktériumok a tejzsír termeléséhez szükséges ecetsavat. A pillangós szénák ezen túlmenően jelentősen hozzájárulnak az állatok fehérjeellátásához is. Ugyanakkor a széna jó szerkezeti hatékonyságánál fogva aktív rágásra és kérődzésre készteti a szarvasmarhát, és ezáltal kielégítővé válik a nyáltermelés. Szerepet játszik a széna az aktív bendőmozgások kiváltásában is.
A szénák tápértékét több tényező is befolyásolja. A fontosabbak: a növény kora a kaszáláskor, a szénakészítés módja és az akkor uralkodó időjárás. A kaszálás időpontjának megválasztásakor a mennyiség és a minőség szempontjait kell összeegyeztetni, azaz akkor kell kaszálni, amikor már kielégítő a zöldtömeg, de még megfelelő a minőség. Ez a zöldbimbós állapot, illetve a bugahányás vagy kalászolás kezdete. Gazdáink általánosan téves hajlama, hogy kivárják, míg a kis növésű aljfüvek (réti perje, angol perje, vörös csenkesz, taréjos búzafű, csillagpázsit) jól felnőnek, és a szálfüvek meg a pillangósok elöregednek, nagymértékben csökkentve ezáltal a szénafű értékét.
A veszteségeket és ezen keresztül a táplálóértéket az is meghatározza, hogy a szénát hagyományos renden szárítással vagy valamelyik korszerűbb módszerrel készítettük.
Az esős időjárás valamennyi szénakészítési eljárás veszteségeit növeli. A szénaszárítás során jelentős mértékben csökken a zöldtakarmány eredeti karotintartalma. A veszteség attól függ, hogy a száradó növény mennyi ideig volt a napsugárzásnak kitéve. 48―72 órás renden szárítás során a karotin- (A-vitamin) veszteség elérheti akár a 60―70 százalékot is. Ezzel szemben ugyancsak a napfény ultraibolya sugarainak hatására D2-vitamin képződik a szénában.
Elegendő csapadék vagy öntözés esetén a gyepek többször is kaszálhatók. Az első kaszálásból származó széna az anyaszéna, a későbbiek adják a sarjúszénát. Ha volt elég csapadék, a sarjúszéna levélben gazdagabb az anyaszénánál. Az őszi sarjúszéna nagyobb tápértékű, mint a nyári. A réti széna is, ha jó minőségű, mind a kérődzők, mind a lovak kedvenc takarmánya. A legtöbb széna ― a pillangós virágú zöldtakarmányok közül ― a lucernából készül. Ennek fehérjetartalma, amennyiben a kaszálás virágzás előtt történt, és a szárítás alatt jó volt az időjárás, elérheti a 20 százalékot.
A szénakészítésnek az idők folyamán három alapvető módszere alakult ki: a renden szárítás, a szellőztetéses szárítás, valamint a forró levegős szárítás. Ezeknek számos változata egyrészt az eszközigény, másrészt a veszteségek tekintetében jelentősen különböző. A kaszálás történhet kézi erővel, alternáló (késes) kaszákkal, rotációs (kör-) kaszákkal vagy rendvágó gépekkel. A pillangós zöldtakarmányokat inkább késes kaszával, a gyepet pedig körkaszával javasolt vágni. A rendvágó gépek mindkét zöldtakarmány kaszálására alkalmasak. A rendre vágott fűféle zöldtakarmányt a gyorsabb száradás érdekében naponta kétszer-háromszor meg kell forgatni. A szőnyegrenden levő pillangós zöldtakarmányt, amikor annak víztartalma 60―65 százalékra csökkent, rendsodrózni szükséges. Ennek célja egy olyan görgetegrend kialakítása, amelyben a levelek többsége a sodrat belsejébe kerül. Így a levelek lassan száradnak, ami azért kedvező, mert a levelek és a szárrészek száradásának üteme közelebb kerül egymáshoz, és csökken a levélpergési veszteség. A rendsodrózással nem szabad elkésni, mert a levélpergési veszteség nemhogy csökken, hanem nőni fog. Ha a görgetegrend nagyobb esőt kap, akkor szét kell szedni, és szikkadás után ismét rendsodrózni.
A renden szárításnak többféle változata ismert. A legrégebbi a hagyományos renden szárítás. A széna forgatása általában kézzel történik. Az éjszakai visszanedvesedést úgy akadályozzuk meg, hogy a szénát este kis halmokba rakjuk. Reggel ismét szétterítjük. Amikor a takarmány nedvességtartalma 25―30 százalékra csökken, boglyákba rakjuk. Ezekben szárad meg a kazalozható szárazanyag-tartalomig, ami fűszénák esetén 18―20 százalék, pillangós széna szárításakor pedig 20―22 százalék nedvességtartalmat jelent. Ez a módszer kézzel igen sok munkát igényel, ezért géppel javasolt végezni. A betakarítás gépesítésének egyik lehetősége a rendfelszedő pótkocsival (Ladewagen) történő begyűjtés és szállítás. Az újabb rendfelszedő pótkocsikat már szénaszeletelő késekkel is ellátják. A tárolás helyére való szállítás történhet dobóventilátorral vagy felhordó gumiszalagokkal.
A szénabetakarítás történhet bálázással is, ekkor a nedvességtartalom már csak 18―22 százalék. Ennél nagyobb nedvességtartalomnál a bálák erősen bemelegszenek és penészednek. Napjainkban egyre szélesebb körben terjednek el a nagybála- és körbálakészítő gépek. A bálák tömege típustól függően 300―900 kg között változik.