A „nadrágvölgy” első, és azóta is legjelentősebb külföldi betelepedője az utóbbi években nagyobb hangsúlyt fektet környezetére. Nyitását szociális téren, az egészségügyben megvalósuló támogató programjai, de legfőként az alkalmazottak gyermekei – ahogy fogalmaznak, a jövő generáció – számára nyújtanak be- és kikapcsolódási lehetőséget (a gyermekek, fiatalok ellátogathatnak szüleik munkahelyére, újabban pedig egy korosztály számára a nyári táborozást is lehetővé teszik).
Stratégiai értelemben is jól érzékelhető azonban a „váltás”, amit maga a csoport első embere a minapi sajtótájékoztatón is meg­erősített: Dietrich Bock nem csak további beruházásokról beszélt, hanem két fontos, a világgazdasági környezet változásaira reagáló elképzelésről is. Egyrészt a nagy márkák egyre inkább „visszahozzák” megrendelé­seiket az ázsiai piacról (igaz, ezt főleg ukrajnai kapacitásaikban kívánják kihasználni), másrészt a kezdeti bérmunkarendszert, az úgynevezett lon-típusú termelést egyre inkább felváltja a  tervezéstől a beszerzésen át a kivitelezésig terjedő gyártási folyamat átvétele.

Hosszú távra terveznek
– Miután a gazdasági válság majdnem véget ért, érezzük és tudjuk, hogy az üzletünk stabilabb lett, gyorsan növekszünk, és nagyon ambiciózus terveink vannak a jövőre nézve – hangsúlyozta Dietrich Bock, aki fontosnak tartja közvetíteni mind sajtótájékoztatókon, mind az alkalmazottaknak és a közösségnek, hogy számít a további együttműködésre. Igazuk volt akkor, amikor hittek a további fejlődés lehetőségében, hiszen az Ázsiából és Észak-Afrikából visszatérő megrendelések azt mutatják: Kelet-Közép-Európa az ágazat egyre fontosabb működési helye lesz. Az utóbbi két évben csak a hazai termelési kapacitások bővítése, illetve korszerűsítése érdekében több mint négymillió eurós beruházást eszközöltek, ami a tulajdonos szerint egyértelműen jelzi, hisznek a háromszéki telephelyek sikerében.
Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a három ukrajnai cég beruházásai elmaradnának – fejtette ki kérdésünkre Dietrich Bock –, igaz, kisebb mértékben fejlesztenek, hiszen új cégekről van szó, 2005-ben indult el ott a telephelyek kiépítése. A legújabb külföldi gyárat egyébként Olaszországban nyitották, egy nadrágmosó egységet, de fejlesztési központot is létrehoztak Ukrajnában, amely arra szolgál, hogy rendkívül gyorsan és rugalmasan válaszoljon a piaci követelményekre. Ez kis létszámú egység, amely a német ügyfelek minél hatékonyabb kiszolgálását igyekszik ellátni. Hiszen a csoport immár évente négy (férfi-nadrágok), de némely megrendelők számára hat (női nadrágok) kollekciót is bemutat, miközben egy-két évvel ezelőtt csupán két, tavaszi-nyári és őszi-téli kollekciót kellett előállítaniuk. Három hónaponként változik a kollekció, de mindenik három téma mentén valósul meg – fejtették ki a gyár képviselői.
– Emlékszem, miként fogadták azt, amikor ukrajnai beruházásainkba kezdtünk – mondja Dietrich Bock –, azt a félelmet tükrözte, hogy ha ott építünk gyárat, akkor bezárjuk az ittenieket.  Természetesen nem ez volt a cél, és nagyon nehezen tudtuk megmagyarázni, hogy a romániai kapacitások stabilak. Mi soha sem gondolkodunk rövid távon. Ha létrehozol egy épületet, beruházol felszerelésekbe, és elsősorban az emberek képzésébe, a következő 20–30 évre köte­lezed el magad. Az elmúlt húsz év pedig egyértelműen bizonyítja, hogy még legalább húsz évig elköteleztük magunkat. Termé­szetesen Európán kívül is jelen kell lenni, és Ukrajnában továbbra is termelőpiacot látunk, az Ázsiából és Észak-Afrikából visszatérő megrendeléseket itt szeretnénk megvalósítani. Hiszen akkor tudunk versenyképesek maradni.

Válságból fejlődésbe
A nadrággyáros értelmezésében egyébként 2004-ben kezdődött a hazai készruhaipar hanyatlása, amikor rövid idő alatt mintegy hatszázezer munkahely szűnt meg az ágazatban, a kétezer cégből alig nyolcszáz maradt fenn, vagyis jelentősen csökkentek a gyártókapacitások. Ezért örülnek, hogy túlélték ezt az időszakot, miközben nem változtattak stratégiájukon. Az ukrajnai fejlesztés különleges vállalkozás, nem helyettesíti az itteni kapacitásokat, és nem költöztettek soha gyártást innen oda. Sokkal inkább megrendelést adnak át, amelyre itt nincs elegendő kapacitás, illetve verseny­képes előállítási ár. Sőt, az alkalmazottak képzése terén „importálnak”, hiszen Uk­rajnából érkeznek képzésre, tréningre munkavállalók, a csoport szintjén ugyanis mind a nyolc gyártási kapacitás ugyanolyan know-how-t (tudni hogyant – szerk. megj.) alkalmaznak. A megrendelőknek ugyanis mindenhol ugyanazt a tudást, színvonalat, minőséget kell nyújtaniuk – fejtette ki Dietrich Bock.
A tervekről szólva a csoport első embere ­hangsúlyozta:
– Legfontosabb törekvésünk, hogy jelentősen csökkentsük energiaköltségeinket, hiszen csupán az RGT havi rezsiköltsége – gáz, áram, víz – 100 ezer euróra rúg. A beruházások fő iránya az úgynevezett zöld energia hasznosítása, csökkenteni a gázfo­gyasztást, a magas hőfokú szennyvíz, gőz és kondenz újrahasznosítása. A két sepsiszentgyörgyi gyárban a világítást teljes egészében a led-technikára cseréltük, havonta ötezer eurós megtakarítást valósítva meg. A csoport nem konszolidált  forgalma elérte a 30 millió eurós évi szintet, az idén ez 35 millió lesz, hiszen az első fél évben már 18 milliónál tartunk. A 2014-re vonatkozó üzleti terv pedig a pénzügyi forgalom további tíz-húsz százalékos bővülését irányozza elő. A nadrágmosóüzem legfontosabb piaci követelményei, hogy bővítsük a festés, a különleges effektusok gyártási kapacitásait. S ha húsz évvel ezelőtt lon-termelésre szakosodtunk, most a kapacitások fele teljes körű termelést folytat. Ha ez az elkövetkező egy-két évben száz százalékra növelhető, könnyű kiszá­mítani, hogy elérjük a 45 millió eurós évi forgalmat. Hiszen látjuk az ügyfelek igye­kezetét, hogy kihelyezzék szolgáltatásaikat (ha ezelőtt négy-öt évvel egy cérnát is nehezen engedték, hogy vásároljunk, most a teljes gyártást megrendelik), így a jelenlegi piaci folyamatok segítenek abban, hogy rendkívül ambiciózus, ám realista terveinket megvalósítsuk. Ez természetesen újabb munkahe­lyeket jelent, miként most is alkalmazunk – összegezett Dietrich Bock.