Minderről csupán azért nem írtam eddig, mert naivan azt hittem, ez mindannyiunk számára kézzelfogható, teljesen nyilvánvaló és látható, nem szükséges még külön papírt, tintát, ,,bájos" megabájtokat pazarolni rá, de ha a visszásságokról szólok, ha a megfékezhetetlen korrupciót, a medúzafejű és ezerkarú bürokráciát veszem célba, akkor talán teszek is ellene valami keveset, természetesen, az olvasók megértésével és önzetlen segítségével.

De ezentúl szóvá teszem a jó dolgokat is.

Itt van mindjárt a híres, sok szegény ember életszínvonalát a nyomorúságból egy fokkal fennebb emelő NYUGDÍJEMELÉS! Most még visszamenőleg, a szeptember elsejétől érvénybe lépett csodálatos jótéteményről szólnék, amelynek következtében, no nem a meglévő nyugdíjam emelkedett öt százalékkal, hanem a nyugdíjpont értéke emelkedett ennyivel. És ez nem ugyanaz! Én gazdagabb lettem, írd és mondd: 9 (kilenc) kemény lejjel! Olyannyira keménnyel, hogy lágy tojást sem főzhettem belőle, de azonnal éreztem az életszínvonalam és a vércukrom emelkedését. És mekkora jótétemény volt számomra, számunkra, hogy ugyanettől az időponttól kezdve a közönséges répacukor ára ,,csak" húsz százalékkal, a közönséges biodízelolajnak is beillő szója- és napraforgóolaj ára ötven százalékkal, a lefölözött, eurokompatibilis közönséges tehéntej tizenöt százalékkal, mindennapi kenyerünk, a közönséges lisztből készült búza- vagy rozskenyér néhol negyven-ötven százalékkal drágult. Mondom, nagyon boldog voltam, hogy ,,csupán" ennyivel növekedett az életszínvonalam, és egy százalékkal sem többel!