Nagy dobra verte a kormány, hogy sikerült átlépni a négy százalékot az egészségügy költségvetési részesedése tekintetében, de arról hallgatott, hogy ez az érték az uniós átlag felét sem éri el, miként azt sem kürtölte szét ország-világ előtt, hogy ez hányada annak, amibe a huszonkétmillió hazai lakos egészsége, illetve gyógyítása kerül.
Legyünk őszinték, mindenki tudja, hogy az egészségügyi ellátás nem ingyenes, az állam csupán egy részét finanszírozza, számít a fegyelmezett polgárokra, akik fizetik az egészségbiztosítást, megvásárolják a drága gyógyszereket, hozzájárulnak a költséges beavatkozások anyagi fedezéséhez, jobb ellátás reményében hálapénzt adnak az orvosnak. De számít a kórházakat támogató vállalkozókra, akik a közel negyvenfokos kánikulában légkondicionáló berendezésekkel ajándékozzák meg a kórházakat, kicsempézik a harminc-negyven éve csupán néhány meszelést látott kórtermeket, pénzt gyűjtenek orvosi felszerelésekre. És számít az egészségügy magánszektorára, mely átvállal egy sor teendőt az államtól, valamint a civil szférára és az egyházakra, melyek nem csak munkával, de anyagiakkal is hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegészítsék a hiányos intézményi rendszert és az ellátást.
Mindez eszembe jut annak kapcsán (is), hogy egy német befektető hozza létre Háromszék első radiológiai és más képi diagnosztikai rendelőegyüttesét, ahol egy helyben több ilyen jellegű vizsgálatot lehet majd elvégezni, mint megyénk bármely kórházában. A hír örvendetes, talán akkor lehetne teljesebb az örömünk, ha helyi orvoscsapatnak, vállalkozóknak jutott volna eszébe, és jutott volna a pénzéből egy ilyen létesítményre, és még nagyobb örömünkre szolgálna, ha az egészségbiztosító nem csip-csup összegekkel szúrná ki a szemét az előreláthatólag jól felszerelt diagnosztikai központnak, hogy minél több beteg hozzájuthasson a korszerű vizsgálatokhoz. Ha az idei szerződések megkötésénél az tűnik ki, hogy az ilyetén vizsgálatok eddigi összegét osztják többfelé, és nem toldják azt meg a valós szükséglet és immár műszaki lehetőségek szerint, akkor a befektető elmenekül, mert a betegeknek nincs annyi pénzük, hogy kifizessék a drága diagnózist. Lám, épül, bővül a rendszer, gyarapodnak a szolgáltatások, de az a legkevesebb az állam részéről, hogy amit az egészségügyi szférában (és nem csak ott) helyette megtesznek, azt támogatja. Másként nem csak arról lesz híres, hogy a fehér köpenyes ágazat finanszírozása és minősége tekintetében (is) az utolsók között kullog az unióban, hanem rosszindulatú egészségügyi politikájáról is, amire nincs magyarázat.
