Mikor Traian Băsescu azt mondta, ő a mérges aranybányászatot támogatja, és mérges azokra, akik nem, azt kérdezte tőle Victor Ponta, hogy mennyi pénzt kapott ezért? Most, miután a kormányfő aláírta, hogy mehet a kitermelés, hát Băsescu vissza­kérdezett: Ponta mennyi pénzt kapott? Idővel talán majd kiderül. Most is indul két bűnvádi eljárás két volt miniszter, Adriean Videanu és Varujan Vosganian ellen, akik olcsó gázeladással gazdagítottak valakit az állam kárára.
A miniszterelnök viszont elővigyázatosságból azt mondta, mint kormányfő támogatja a kitermelést, viszont képviselőként ellenzi. A végén a jobbik énje összevész a rosszabbikkal. Lehet, össze is verekednek. De legalább nem lehet majd megvádolni, hogy pénzt kapott, amikor aláírta, hisz közben nem értett egyet korábbi önmagával, és ellene szavazott.
A legnagyobb veszélyt az a bizonyos ciános zagytározó jelenti, ami esetleg ki­loccsanhat, miként Nagybányán történt. Akkor elpusztult a Tisza élővilága. A mostani akkora lesz, ha elfolyik, akár a Dunáét is kiirthatja.
Az elnök elmagyarázta, hogy a kibányászott arany mekkora haszonnal jár, és azt Románia minden lakosa élvezni fogja. Elárulta, hogy az aranyhoz, akár a kőolajhoz, mindenkinek joga van, mert a mi hazánk altalajában található. Persze, nem kap senki ingyenbenzint, sem aranygyűrűt, de az aranyból megépülhet például a Co­marnic–Brassó autópálya, vagy iskolákba lehet beruházni, építeni belőle 400 óvodát. Azt nem mondta, hogy ha már ilyen nagy hasznunk lesz belőle, a nehézségeket is viselnünk kell.
Ha a nagy mérges tó olyan veszélyes, erre lehetne megoldást találni. A több tízmillió liter ciános vizet el kellene osztani a 19 millió ember között, és mindenki elvinné haza azt a néhány litert, ami egy főre esik, és otthon tárolná. Kerülne neki egy biztos hely, és nem veszélyeztetné az élővizeket. Talán még a külföldön élő románoknak is jutna belőle. Ők is megérdemlik, mivel használják majd a méregdrága, aranyból épült autópályákat, amikor hazajönnek. Gyermekeiket gyakran nem is viszik magukkal, így itt járhatnak az aranyból épült óvodákba, iskolákba.
Sőt, a mérgekhez lassanként hozzá is lehet szokni, csak kicsi adagokkal kell kezdeni. Már az elnök által emlegetett, Verespatakról szóló népszavazáson mindenki kaphatna fél deci hígított, ízesített ciánt, például cujkába és mititejpasztába keverve. Így sokkal többen mennének szavazni, és közben szoknák  a mérget. A nikotin például az egyik legerősebb méreg, hány dohányos nem tud leszokni róla! Bár az is lehet, Románia lakossága olyan sok mérget nyel nap mint nap, hogy az a pár liter cián, ami mindenkinek jut, meg sem kottyan. Ha viszont a ciánt kicsidenként, rendesen fogyasztjuk, lassan már nem is tudunk majd élni nélküle. Így megeshet, ciánimportra szorulunk, ha a nálunk előállított elfogy. Románia amúgy is már mindenből importra szorul, hát majd legfennebb a ciánt is külföldről hozzák be.