Az idősebb férfi nem tud védekezni, segélykérően pislog ide-oda, a jól öltözött járókelők — feltűnően sok a külföldi turista és az elegáns nő — közömbösen sietnek tovább, a reklámember elveszítve egyensúlyát a földre zuhan, a srácok röhögve rugdossák a táblákat. ,,Életkép" — ér melléjük egy hajléktalan. ,,Mi van öreg, szóltál valamit?" — fordul feléje az egyik bakancsos, bőrdzsekis srác. ,,Beszélgetünk!" — jegyzem meg ingerülten. ,,Na, csak azért?" ,,Miért?" ,,Mondjam vagy mutassam?" Nagy hasú, vörös szabadidőruhás férfi imbolyog szembe velünk, pórázon két vicsorgó pitbullt vezet, másik kezében villogó maroktelefon, egyfolytában beszél a telefonba, s bámulja a földön fekvő, hátára esett, óriásbogárra emlékeztető szendvicsembert. ,,Lecseng a magyar élvonal!" — vigyorog az egyik bőrfejű, még egy utolsót rúg a szendvicsemberbe, s váratlanul, kikapva a mobiltelefont a dagadt kezéből, továbbrohan. A másik vigyorogva mutat a kutyákra. ,,Eladók?" — és óriási, követhetetlen mozdulattal hatalmas pofont ad a kövérnek, aki nem meri elengedni a kutyákat, majd társa után rohan. A dagadt most fogja fel, hogy mi történt, üvöltözni kezd. ,,Tolvaj, tolvaj, fogják meg, tolvaj!" A kutyák vicsorognak, de nem meri elengedni őket. A szemközti eszpresszó asztalainál ülők hangosan nevetnek. ,,Így megy ez" — legyint a hajléktalan.(A leállíthatatlan légkalapács) A tűzoltózenekar nyitja meg a könyvheti ünnepségeket, nagyjából elnyomják a tér másik oldalán változatlan lendülettel folyó átépítés munkagépeinek, légkalapácsainak zaját. Aztán Kovács András Ferenc következik, stílszerűen, méltóan önmagához verset mond a könyv ünnepén, szavait alig hallani még közelről is, elnyomja a munkagépek, légkalapácsok dübörgő zaja.,,Lett légyen nyüzsögős fiatal vagy vén gyagya borzsák —

Olvas a nemzet, a nép, művelődik egész Magyarország!

Olvas a doktor, az ötker, a nyócker, a bróker a tőzsdén,

Olvas a tősgyökeres s a hazátlan, a hím meg a nőstény...

Olvas az emberiség Budapesttől Csíkszeredáig,

S bárha a könyvkiadás be-becsúszó gikszere fájdít —

Olvas a kiskun, a jász, a palóc, kusza hévvel a székely,

Mert az a fő, hogy fald csak a könyveket, és ne veszékelj!..."Ez lenne, nyilván, ha lehetne még hallani is a téren, jó lenne, de alig lehet... A könyvhét öt napja alatt egyetlen percig sem szünetel a munkazaj, a két színpadon beszélgető írók, előadók szövege, noha vannak mikrofonok, közelről is elég nehezen hallható. A helyzetet senki sem érti, felfoghatatlan, hogy a könyv ötnapos ünnepére vagy ezen ünnep bizonyos időszakaira miért nem áll le a munka.(Sorok) A legnagyobb sikere az elején Orbán Viktorné Lendvay Anikó szakácskönyvének van, aztán szombaton, a legnagyobb melegben Orbán Viktor ezt is felülmúlja, a Deák utca sarkán dedikál, előtte többezres (!) sor, ekkora sor még a fagylaltosbódéknál sincs, noha ott is vannak, ekkora sort könyvhéten ritkán látni, ahogy sétálunk a Deák tér felé, látjuk, hogy a Deák utcán kanyarog ide-oda a sor, s egy mellékutcában tűnik el. Öreg nénik is állnak a sorban a dedikálandó könyvvel a kezükben, több száz méterre a dedikáló exminiszterelnöktől, elképzelni sem tudjuk, mikor kerülhetnek sorra... A poén: néhány nap múlva egy ügybuzgó szocialista képviselő, elirigyelve Orbán írói sikereit, azzal vádolja az ellenzék vezérét, hogy könyve, akárcsak 2003-ban, most is arcpirító ,,pénzmosási akció..." Ezzel akarja legalizálni más jövedelmeit... Hogy hány könyvet adtak el, hogy O. V. milyen szerződést kötött a kiadójával, nem érdekes, marad a képtelen vád... Ezek szerint mégsem csengett volna le még a magyar élvonal?