„Százhatvannégy évvel ezelőtt ezen a napon reggel fél hatkor az aradi vár sáncában eldördült a fegyver, és négy bátor és hű katona, tábornok és főtiszt élete porba hullt. (...) A gyilkos fegyverek eldördülése után néhány perccel, reggel hat óra után kilenc tábornok sorakozott fel a kijelölt vesztőhelyen a bitófa alatt, hogy súlyos halállal, akasztással tegyenek tanúságot hitükről, a szabadság eszméjének igazáról, s arról, hogy ezért a szabadságért nagy áldozatot, életáldozatot is kell néha hozni.” Szabó Lajos plébános, kanonok eme időutazás-szerű beszédével a több száz főnyi tömeg elé idézte a százhatvannégy évvel ezelőtt történteket tegnap a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen.
Az 1848-as szabadságharcban betöltött szerepükért vértanúhalált halt tábornokokra való megemlékezést harmadik esztendeje tartják a Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti tizenhárom kopjafánál, ahol ezúttal is a Székely Mikó Kollégium diákjai álltak díszőrséget.
Elsőként Bródy János Kossuth-díjas budapesti zeneművész rótta le kegyeletét az aradi tizenhármak emléke előtt a Ha én rózsa volnék… dallal, a folytatásban a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette Campanella gyermekkórusa adott elő katonadalokat. Pünkosdi Zsolt mikós diák szavalatát Könczei Csabának, a belvárosi református templom kántorának gitárral kísért dala követte, amelynek refrénje vissza-visszaidézte ama gondolatot: „E gyásznapon tiértetek imádkozik a nemzet.”
„Ez az október 6. erősítse mindannyiunkban azt a tudatot, hogy mi ahhoz a néphez tartozunk, amely közel százhatvanöt esztendeje a szabadságért kibontotta zászlóját, és amelyért a tizenhármak vérüket adták” – hangsúlyozta Balázs Antal, a tizenhárom kopjafa faragója. Szabó Lajos plébános pedig arra hívta fel a figyelmet: „A százhatvannégy évvel ezelőtt felvirradt gyásznap ma a hálaadás napjaként virrad fel reánk. Hálát szeretnénk adni a tizenhárom hősért, hogy példát tudtak és mertek adni nekünk. (…) Hálát szeretnénk adni, hogy annyi viszontagság után, a két világháború, az izmusok szörnyűségei ellenére, amelyek ember- és hitpróbáló éveket hoztak és teremtettek népünk és az egyének életére, mégis Urunk megtartott minket, s újra és újra bebizonyította, hogy a benne bízóknak gondját viseli.”
A kegyelet koszorúinak és a résztvevők virágainak elhelyezése után a Plugor Sándor Művészeti Líceum fúvóskvintettjének közreműködésével az emlékező gyülekezet elénekelte a magyar és a székely himnuszt, utána a tömeg a parkbeli negyvennyolcas emlékműhöz vonult, ahol szintén koszorúztak és virágokkal tisztelegtek az aradi tizenhárom emléke előtt.
