„Százhatvannégy évvel ezelőtt ezen a napon reggel fél hatkor az aradi vár sáncában eldördült a fegyver, és négy bátor és hű katona, tábornok és főtiszt élete porba hullt. (...) A gyilkos fegyverek eldördülése után néhány perccel, reggel hat óra után kilenc tábornok sorakozott fel a kijelölt vesztőhelyen a bitófa alatt, hogy súlyos halállal, akasztással tegyenek tanúságot hitükről, a szabadság eszméjének igazáról, s arról, hogy ezért a szabadságért nagy áldozatot, életáldozatot is kell néha hozni.” Szabó Lajos plébános, kanonok eme időutazás-szerű beszédével a több száz főnyi tömeg elé idézte a százhatvannégy évvel ezelőtt történteket tegnap a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen.
Az 1848-as szabadságharcban betöltött szerepükért vértanúhalált halt tábornokokra való megemlékezést harmadik esztendeje tartják a Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti tizenhárom kopjafánál, ahol ezúttal is a Székely Mikó Kollégium diákjai álltak díszőrséget.
Elsőként Bródy János Kossuth-díjas budapesti zeneművész rótta le kegyeletét az aradi tizenhármak emléke előtt a Ha én rózsa volnék… dallal, a folytatásban a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette Campanella gyermekkórusa adott elő katonadalokat. Pünkosdi Zsolt mikós diák szavalatát Könczei Csabának, a belvárosi református templom kántorának gitárral kísért dala követte, amelynek refrénje vissza-visszaidézte ama gondolatot: „E gyásznapon tiértetek imádkozik a nemzet.”
„Ez az október 6. erősítse mindannyiunkban azt a tudatot, hogy mi ahhoz a néphez tartozunk, amely közel százhatvanöt esztendeje a szabadságért kibontotta zászlóját, és amelyért a tizenhármak vérüket adták” – hangsúlyozta Balázs Antal, a tizenhárom kopjafa faragója. Szabó Lajos plébános pedig arra hívta fel a figyelmet: „A százhatvannégy évvel ezelőtt felvirradt gyásznap ma a hálaadás napjaként virrad fel reánk. Hálát szeretnénk adni a tizenhárom hősért, hogy példát tudtak és mertek adni nekünk. (…) Hálát szeretnénk adni, hogy annyi viszontagság után, a két világháború, az izmusok szörnyűségei ellenére, amelyek ember- és hitpróbáló éveket hoztak és teremtettek népünk és az egyének életére, mégis Urunk megtartott minket, s újra és újra bebizonyította, hogy a benne bízóknak gondját viseli.”
A kegyelet koszorúinak és a résztvevők virágainak elhelyezése után a Plugor Sándor Művészeti Líceum fúvóskvintettjének közreműködésével az emlékező gyülekezet elénekelte a magyar és a székely himnuszt, utána a tömeg a parkbeli negyvennyolcas emlékműhöz vonult, ahol szintén koszorúztak és virágokkal tisztelegtek az aradi tizenhárom emléke előtt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.