HelytörténetA szentkatolnai Nagypázsint

2013. október 9., szerda, Faluvilág

Szentkatolna településszerkezetét nézve megállapíthatjuk, hogy több kisebb-nagyobb pázsitos tere is kialakult az évszázadok során: Felsőpázsint a neve a felszegi falurészen lévőnek, Alsópázsint az alszeginek és Nagypázsint a falu központjában elterülőnek.

Ez utóbbi, amely a Kézdivásárhelyre vezető megyei út jobb oldalán, a Felszeg utcától nyugatra terül el, 1989-re teljesen beépített területté vált. Elsőként egy egyemeletes tömbházat építettek rá az 1940-es évek végén az újonnan alakult állami gazdaság dolgozói részére, majd 1975-ben egy másik szögletébe a körorvosi rendelőt.
Az idők során többféle, jól meghatározott szerepe volt a Nagypázsintnak, árvíz,  tűzvész vagy földrengés esetén pél­dául ide menekülhetett a lakosság. Egy 1807. november 21-én keltezett falujegyzőkönyv rögzítette a következőket: „Mindenkor, de nevezetesebben a nagy égések alkalma­tosságával a fent írt pázsitos helyekre kételenítetnek a lovasok nem csak felkelhető vagyonaikat kihordani, hanem marhájokat is kihajtani, ezen kívül a nagyobb árvizek idején a víz mellett levők azon helyekre szokták bátorságnak okáért megvonni magokat és kihordani portékájokat.”
A hagyományokhoz ragaszkodó faluközösség rendjei erkölcsi kérdésnek tartották a Nagypázsint épségének megőrzését. Ezt ugyanis első alkalommal az osztrák katonai önkény veszélyeztette. Az előbb idézett falujegyzőkönyvben feljegyezték: „A Nemes Regiment Komando azért küldi ki Szentkatolnára Gentsi strázsamester urat, hogy a falu pázsintjából lovas kapitányi quartély hely pénzért szakasztassék.” Az osztrák katonai vezetés kérését elutasító választ a faluközösség rendjei nyolc pontban támasztották alá. A Nagypázsint sérthetetlenségének legfontosabb indoka a he-lyi hatóság 1744. június 20-án kelt falutörvény protokollumára hivatkozott, amelynek egyik pontja szerint „semmi szín és pretextus alatt azon pázsitos helyekből a legkisebbet is elidegeníteni szabad ne legyen.”
A falu rendjeinek ekkor sikerült a Nagypázsint épségét megőrizni. A katonai hatóság két évtizeddel később bérmentesen sajátított ki jelentős területet a falu nyugati szélén, ahová közmunkával építtetett kapitányi lakást, amely jelenleg elhagyatottan áll, és a Györbíró család tulajdona.
Tekintettel arra, hogy a 19. században a faluháza a Nagypázsint délkeleti szögletével szemben, a jelenlegi Bá­lint Gábor-park helyén állt, a közeli tér gyülekezések hely­színéül is szolgált. Itt tartották például 1848-ban a Kossuth-huszárok toborzását a szabadságharc lelkes hívei, Gál Sándor és Cseh Sándor alezredes. A huszárokat aztán Cseh Sándor bátyja, Cseh Ignác, Kézdiszék királybírója a pázsinttal szomszédos telkének udvarán vendégelte meg. (Ma Cseh–Kühnle-kúria.) A múlt század közepén egy adatközlőm, Székely Róza néni – akinek apja Cseh Ignác kocsisa volt – mesélte az édesapjától hallottak nyomán, hogy a huszártoborzó után a Nagypázsinton éjszakába nyúló mulatság volt. A szabadságharc leverését követő megtorló intézkedések folytán a lakosságra kirótt terménybeszolgáltatást a hatóság szintén a Nagypázsinton gyűjtötte be.
A 20. század folyamán számos közérdekű tevékenység és rendezvény zajlott itt. Az 1919-ben megalakult falusi futballcsapat mérkőzéseit itt vívta (az elsőt Lemhény csapatával játszották), itt tartották az önkéntes tűzoltók versenyeit, itt verték fel sátrukat vándorcirkuszok, s nem utolsósorban sétatérként szolgált.
1940-ben igen emlékezetes esemény helyszíne volt a Nagypázsint. Szeptember 13-án, egy gyönyörű őszi napon itt került sor az országzászló-avatásra. Az ünnepségről adatközlőm, idős Györbiró Anna, akit Bálint Gábor-emlékek után kutatva kerestem fel, ezelőtt mintegy ötven évvel így idézte fel a történteket: „Szép idő volt. A zászló felvonása után beszédek, énekszámok és szavalatok hangzottak el. Egyedül a szomszéd lányra, Dénes Icára emlék­szem, aki Reményik Sándor Az ige című versét szavalta el.” A zászlóavató ünnepség a himnusz eléneklésével feje­ződött be. Este a gazdaköri székház (ma a falu művelődési háza) nagytermében táncmulatságra került sor.
A kommunizmus évtizedeiben, a körorvosi rendelő felépítése után a község korszerű művelődési otthon építését tervezte e térre, a szükséges építőanyagokat, fát, téglát, cserepet is beszerezte, amelyeket a kántori lakás melletti téren és a Nagypázsinton tároltak. Az építkezés megkezdése több ideig váratott magára, s egyszer – nem tudni, milyen sugallat vagy felsőbb utasítás hatására – az építőanyagok „átvándoroltak” a helyi kollektív gazdaságba, ahol aztán istálló építéséhez használták fel, s így a mai napig az 1945 után megszüntetett gazdakör székháza szolgál a falu művelődési házául.
A Nagypázsint szabadon maradt részét 1989-ben háromszintes tömbházakkal építették be, ahol sok fiatal helybeli család lelt otthonra. Ezzel a sokat megélt szentkatolnai pázsitos térség megszűnt, a falu lakosságának emlékezetében csak mint helynév szerepel immár.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 755
szavazógép
2013-10-09: Faluvilág - Iochom István:

Új plébános Kézdiszentléleken

Pál Ferenc római katolikus plébános augusztus elsején került Kézdiszentlélekre. Elődjét, Csiby Józsefet a gyulafehérvári római katolikus érsekség tizenhárom éves szolgálat után a brassói belvárosi plébániára helyezte át. A Perkő alatti település plébánosát az 1821-ben épült és építészeti műemlékként számon tartott kúriaszerű plébánián kerestük fel.
 
2013-10-09: Pénz, piac, vállalkozás - Ferencz Csaba:

Az egyéni igények kielégítése (Magánvállalkozás)

Ifj. Tóth Kálmán – bár nem rejti véka alá – nem szívesen beszél arról, hogy néhány éves amerikai kitérő után érkezett haza Árkosra, és szinte magától értetődően vette át édesapja vállalkozását, a családi almaprés működtetését. Hiszen azt vallja, semmi különös nincs ebben, az ott szerzett tapasztalatok legfeljebb az itthoni körülményeket értékelik fel. Ráadásul most, az alig két hónapos idény teljében nincs sok ideje ezzel foglalkozni, ilyenkor még egy rövid beszélgetésre is nehéz időt szakítani. Nekünk sikerült.