Egymás után hajlanak meg az amerikai gazdaság növekedésének pillérei — írta a liberális The New York Times. A hitelpiac beszűkülése, a házeladások és a lakásárak csökkenése, a gyárak megrendeléseinek visszaesése és a mérsékelt év végi ünnepi költekezés ellenére a szakértők azt hangoztatták: a recesszió mindaddig elhárítható, amíg a munkanélküliséget kordában lehet tartani.
Az állás ugyanis fizetést jelent, a fizetés költést, ez pedig reményt a gazdaság számára. Ez az utolsó remény is megroppanni látszik. A munkaügyi minisztérium adatai szerint decemberben egészen szerény mértékben, mindössze 18 000-rel bővült a munkahelyek száma. Ennél is rosszabb, a recesszió előszeleként értelmezhető hír, hogy a magánszektorban a bérmunkaerő-helyek száma 13 000-rel zsugorodott.
A Times értékelése szerint a munkaerőpiac június óta tartó csökkenése, továbbá a munkanélküliségi ráta öt százalékra történt ugrása a recesszió előjelei, s ha a munkanélküliség növekedése nem áll meg, a kongresszusnak és az adminisztrációnak közbe kell avatkoznia. A legkívánatosabb lépés a fogyasztás ösztönzése, egyszersmind a legsérülékenyebb családok megsegítése volna.
A The New York Times megjegyezte, hogy Bush néhány órával a kedvezőtlen munkaerő-piaci adatok nyilvánosságra hozatala és a gazdasági tanácsadóival történt egyeztetés után azt ismételte: biztosítani kell, hogy az adók alacsonyak maradjanak. Az újság szerint a kiutat csak az jelentheti, ha különféle intézkedésekkel az alacsony és közepes jövedelmi rétegek költését stimulálják. Akár egyszeri adó-visszatérítéssel, közvetlen támogatásokkal vagy a kibővített munkanélküli segélyekkel. Bush merev adócsökkentési programja nem az elsősorban költekező középrétegeknek segít, hanem azoknak a magas jövedelmű csoportoknak, amelyek extrabevételekből inkább megtakarítanak, semmint költenek.
A The Washington Post arról írt, hogy az amerikai gazdaság keresztúthoz érkezett, a befektetői piacokra nehezedő nyomás csak mostantól kezd igazán erősödni. Értékelése szerint, ha 2008-ban recesszió következik be, akkor annak egyik fő oka kétségkívül a lakóingatlan-piaci beruházások összeomlása és az egyre súlyosabb jelzálogpiaci zavarok lesznek. A lap rámutatott, hogy a 2001-es előtti négy recessziót (az 1973—1975-öst, az 1980-ast, az 1981—1982-est, valamint az 1990—1991-est) szintén az újlakás-eladások visszaesése előzte meg. Ez a mutató a 2005 nyári 1,4 millióról tavaly novemberben 650 000-re csökkent. (MTI)
