— Azt állította, a Székelyföld veszélyben van. Miért?

— Mert elmennek innen az emberek. Az, hogy nem ide tervezik életüket, jövőjüket fiatalok, családok, vagy akik itt maradnak, kilátástalan, nem pozitív kép irányában tengetik az életüket. Ez nagyon nagy veszély. Természetesen, nem egyedüli jelenség, de túl sok, ezért kell azt mondanom, sajnálom, hogy ők veszélyben vannak. Visszatérve, mit tehet a vállalkozás a pozitív jövőért, és az miért jó? Azt mondom, mindig merni kell nagyot álmodni, annak ellenére, hogy ebben mindig benne van a kudarc esélye is. Viszont, aki nem álmodik nagyot, az soha nem tud egy irányba menni igazán tudatosan. Tehát a pozitív jövőkép tulajdonképpen egy igazi fejlődés alapfeltétele. Semmit nem garantál, de nagyon nagy valószínűséget biztosít arra nézve, hogy ha ügyesen valósítjuk meg projektjeinket, akkor a pozitív jövőkép is elérhető.

— Egyébként ezt az ön által is pátoszosnak nevezett gondolatsort nehéz-e hétköznapi nyelvre lefordítani? Órára lebontott cselekvésre: hogy innen miként jutok el oda?

— Szándékomban áll sűrűbben járni cégem munkatársaival Székelyföldre, mert fogékonyságot már tapasztalok. Vállalkozók, bizonyos városok, települések polgármesterei, tanácsosai, a megyei önkormányzat munkatársai nagyon komoly érdeklődést és együttműködési elvárást tanúsítanak egy átgondolt, jól megfogalmazott Kovászna megyei jövőkép iránt, hogy a megye pozitív jövőképét, ehhez illeszthető stratégiáját ebből lebontható, ebből építkező, megvalósítható projektjeit tudjuk összefüggően, következetesen egy irányba, az egymást harmonikusan támogató projektek irányába vinni. Például, ha valahova tervezünk egy aquaparkot, akkor még véletlenül se gondoljunk hasonlóra vagy ugyanerre öt kilométeren belül egy másik faluban. Más példa: Magyarországon a Dunán épült úgy híd, hogy valójában nem vezet út oda, ami felháborító pénzpocsékolás. Tehát sokkal harmonikusabban lehetne fejleszteni dolgokat. A falusi turizmusban sem elég, hogy csak úgy, építünk egy panziót. Régen örültünk, hogy a falusi turizmusra egy kicsit koncentrálva, saját jellegzetességünket, értékeinket meg tudtuk mutatni, ez megélhetés volt egypár embernek. Ez mind jó, de már más lépcsőfokon kell állnunk, már azt kell végiggondolni, hogy mi az a turisztikai látványosságsorozat, amire alapozva, idézőjelben mondva, turisztikai Las Vegast lehetne ide teremteni. De ahhoz nekünk össze kellene fognunk. Azt már hallom, hogy van Hargita megyében egy turisztikai egyesület, itt is lesz, de mi lenne, ha ez a kettő is összefogna, és azt tudnánk mondani, hogy mi ketten kétszer akkora hirdetési vagy megjelenési erőt képviselünk olyan helyeken, ahol most csak egyelőre azt kell elérnünk, hogy Székelyföldre jöjjön valaki. Hogy pontosan majd itt melyik panzióban fog megszállni, és milyen látványosságokat néz, aztán házon belül ezt megosztjuk. Tehát az az üzenetem, hogy ennél sokkal nagyobb lehetne a torta. Mint ahogy mindenki elszaladgál egyenként egy picike morzsáért, Nyugat-Európában vagy Magyarországon hirdetve, ehelyett együtt elmehetünk egy nagy tortáért, aztán szépen leülünk, és azt mondjuk, milyen érdemek, milyen érdekek mentén osszuk meg látványosságok tekintetében, szálláshelyek, szállásnapok száma tekintetében. Tehát ez a fajta összefogás hallatlanul fontos lehetne. Minél nagyobb közösség, minél több ember érintett az együttműködésben, és ezt jól megoldják, annál nagyobb előny és szelet torta jut mindenkinek. A székelyföldi panzióknak itt kell versenyezniük, Magyarországon és Európa más országaiban nekünk együtt kell érvényesítenünk érdekeinket.

— Előadásában ― miközben nagyon súlyos dolgokat említett ― szó esett a játékról, a játékosság fogalmáról. Lát ebben valami fontosat?

— Igen, azt hiszem. De magamra is vonatkozik, hogy állandóan újra kell gondolnom: ne vegyem túl komolyan az életet. És ez nem az élet komolytalanságára vonatkozik, hanem arra, hogy ne essem akkora szomorúságba, ha valami nem sikerült, vagy ne örüljek túlságosan, ha igen. Arra jó, hogy játsszam, de felnőtt módra. A felnőtt módra való játék az, amikor nem akarok mindenáron győzni, ezért az így létrejött győzelem sokkal könnyedebb, és sokkal értékesebb. Ehhez ismernem kell magamat mint személyt, a cégemet mint céget, szükséges a környezet, a piac és egyebek ismerete, és ennek mind együtt kell eredményeznie, hogy jobb válaszokat adok, mint versenytársaim. Nagyon érdekes, már azt gondolná az ember, hogy lehet ezt elérni ekkora versenyben, de mindig megtaláljuk azt a piaci szegmenst, amiben mi vagyunk a bajnokok.

— Arról is beszélt, van olyan szemlélet, tulajdonság, amit ki kell ölni magunkból. Mit? Mi szükséges ahhoz, hogy a székely ember sikeres legyen?

— Lehet, hogy kicsit váratlan lesz, amit mondok, de én sokkal inkább azon gondolkodnék: hallatlanul sok erőssége közül a székely ember mit tudna úgy hasznosítani, hogy az, ami a hátránya ugyanennek az erősségnek, még véletlenül se akadályozza meg őt az eredményes előremenetelben. Tehát nem kiölni kell valamit, hanem kordában tartani, mert a másik oldal lehet nagyon jó. Ha most azt mondom, hogy van ez a székely búskomorság, amikor elkezdjük magunkat sajnálni, siratni sorsunkat, helyzetünket, ennek az éremnek a másik oldala szerintem az, hogy a székely ember rettenetesen értékes és érzelmes, és ha ezeket a párokat úgy tudjuk összeállítani, hogy a mi értékes érzelmességünk mindenki számára inkább az idejövetel, a szolgáltatásunk, a termékünk megvételével párosuló érték, nem pedig a búskomorság, a szomorúság, akkor már nyertünk. Tehát azt csak kordában kell tartani, nem kell engedni, hogy elhatalmasodjék rajtunk. A székely ember értéke mellett szól az is, hogy megtanuljuk átváltani konokságunkat a következetes, értelmes kitartásra. Tehát mindenki ügyesen megtalálhatja tulajdonságainak ellentétpárját, és én látok is embereket, akik ezt gyönyörűen művelik.