A polgári, lakossági viszonyulás más kategória, amely már rég elveszítette véleménynyilvánítási szabadságát, önállóságát, nagymértékben a politikum és a média hatása alatt áll. A hatalmi pozícióból gerjesztett intolerancia legmagasabb csúcsait  elérő egymásnak feszülés ellen  egyetlen védekezési eszköze az lehetne a húszmillió hazai állampolgárnak, ha visszalépne a történelemben, és rátalálna a maga helyére. Ki-ki magára öltené ősei magatartását, az egyenes gerincet, a szavahihetőséget, a család felé fordulást, a becsületes munka öröme iránti vágyat, és tenné a dolgát saját háza táján, saját akarata szerint.
A székelység autonómiatörekvése erre irányul. Maga szeretné rendezni életét, és tenné ezt nem mások ellenében, hanem azért a közösségért, amelynek egykor megadatott, hogy maga ura legyen. Mondhatnánk, semmi mást nem kellene tennünk, csak együtt élni önmagunkkal, és ha minden a helyére kerül, a másik is te leszel. A másiknak is meg kell keresnie a mindennapi betevőre valót, meg kell termelnie a búzát, pityókát, taníttatnia gyermekeit, nevelni unokáit. Aki jelenleg is eszerint él, és nem mások hátán hízik, gyarapodik, az tudja, mitől fosztják meg a politikai acsarkodások szereplői, a saját bőrén érzi, hogy nem érte, hanem a hatalomért folyik a csatározás, és amikor a legnagyobb baj van az országban, akkor elterelő hadmű­veletekkel vezetik félre a lakosságot. Mondvacsinált ügyek, sziszifuszi problémák duzzadnak tenger-méretűvé, le­buknak a kistolvajok, miközben a nagyhalak háborítatlanul vetik tovább a hullámokat, amelyek szintén a kisemberre csapnak le. Január elsejétől december harminc­egyedikéig tart a hullámverés, majd újabb vihar támad, és kezdődik minden elölről.
Csak az ár el ne vigye sorsunk sírásóinak maradék józan eszét is, mert akkor előreláthatatlan mélységekbe süllyedünk, és magunkkal rántjuk a következő nemzedékeket is.