Kevesen emlékeznek rá, pedig nem is oly régen, úgy másfél évtizede történt, hogy egyszeriben „celebek” lettünk, bár erről csakis nekünk lehetett tudomásunk.
Ugyanis – horribile dictu – egy ROMÁNIAI (!) szárnyvasútról regélt az a kisfilm, mely fergeteges szenzációként röpködött szerteszét a TV-csatornákon. (Ezt a sikerélményt is lenyúlták előlünk?) A képsor szerint egy mozgássérült csiga sebességével döcögő „gyorsvonat” nagyot dudált és megállt, jóval egy kézi vezérlésű (kurblis) sorompó előtt. Ekkor a mozdonyvezető leugrott a kabinból, leereszté a kallantyút, ezután visszamászott a fülkébe, kürtölt egy fülrepesztőt, túlvitte a szerelvényt az országút és vasút kereszteződésén, ismét kürtölt, megállt, esmént leszállt a mozdonyból, visszaszaladt felemelni a sorompót, majd dolga végeztével felkászálódott, tülkölt egy búcsújelzést, és továbbindult. Nos, pár napon át – az ezredforduló tájékán, világvége-hangulatban – ezen röhögött a földkerekség. Írásom célja bemutatni (röpke helyszíni tapasztalatom erejéig), hogy mivé fejlődött a vasúti helyzet azóta.
Nagyobbacska város parányi vasútállomásán várakozunk, nevezetesen a felvezető szövegben említett „gyorsvonatra”. A jegypénztár még zárva, de sebaj, ha a vasútnak kell a pénz, nyisson idejében, mi ráérünk. Várakozunk tehát türelmesen, ilyenkor az embernek forog a szeme, és például feliratokat böngész, hadd ne unatkozzék. Így történt, hogy észrevevém a következő furcsaságot. Az állomásépület bütüjén két egyforma vágású ajtó áll katonás vigyázzban! Felettük a felirat: „WC femei” illetve: „WC bărbaţi”. Eddig minden rendjén, mert kétnemű az emberiség. Feltételezhetően, hogy a külföldiek is megértsék: az első bejáratra egy szoknyás, az ikerbejáratra pedig egy kalapos emberkét is rajzoltak még a régi időkben. Azóta sokat változott a helyzet a „jelrendszer” kárára. Manapság minden valamire való fehérnép farmernadrágot visel, a férfiak... fülbevalót is. Továbbá az is megtörténhet, hogy skót férfi delegáció, pl. üzletemberek érkeznek a városba. Megértük, hogy már ez sem lehetetlen, elvégre EU-tagok volnánk!
Nos, az a veszély, hogy skót férfiak – hagyományos öltözetükben szoknyások – betévedjenek a női illemhelyre, esetünkben... képtelenség. Ugyanis mindkét WC-ajtón papírra írt román (!) felirat tudatja, hogy a kulcs az állomásfőnöki irodában található. Hát itt rejtőzik a VASÚTI VEZÉRCSEL, utastársaim! Mert a főnöki irodába: IDEGENEKNEK SZIGORÚAN TILOS BELÉPNI! Épp egy perccel azelőtt olvasám a figyelmeztetést, természetesen ott is románul, a magyar műfordítás közjegyzői értelemben vett hitelessége az én felelősségem.
Bevallom: semminemű fiziológiai természetű illemhelyi ingerenciám nem volt, de indultam az iroda felé szilárd elhatározással, hogy bemegyek a tilosba, és próbára teszem a Vezér Urat.
– Domnu Şef! Nu vă supăraţi... (Főnök úr! Ide a kulcsot! Bocsánattal legyen mondva: peselhetnék!)
Kíváncsi voltam, van-e újabb feltétel: pl. 1,00 (egy) lej belépti díj. (Figyelem! Ilyenkor az utas követelhet számlát!) De elméletileg kérhetik érvényes vasúti jegyemet is, hogy kézbe kaphassam a „kócsot”! Csakhogy – amint említém: kassza zárva, jegyadásról még szó sem volt!
Istenem! Micsoda ok- és szagnyomozó cikket rittyenthettem volna! De elpártolt a szerencsém! Legnagyobb elképedésemre az irodában senkit sem találtam! Kitántorogtam a tilalmasból, s akkor szóltak a jóérzésű utastársak, hogy a főnök úr épp elment: oda nééé...! A bakterházig! Jó jel, mert akkor jön a vonat, s ilyenkor le kell kurbliznia a sorompót. Ezután, amikor visszaérkezik: kezdődik a jegyosztás. Ha az is véget ér, veszi a palacsintasütő táblát, és zöldet mutat a mozdonyvezetőnek. A további teendőket már könnyű kitalálni: feltételezhetően a műszak végén fel kell mosnia a két WC-t is, már ha egyáltalán történt valami esemény odabent, de erre – jelek szerint – nem szaglik... lehetőség.
Summa summarum! Jót röhögtünk! De marad a furfangos kérdés: ki viszi el a balhét, ha egy ártatlan utas pl. gatyába csinál, és méltóságán esett sérelme okán bepereli a vasúti társaságot? Kinek lehet igaza, emberjogi, jogfilozófiai, ügyrendi, vasútfegyelmi, közegészségtani, üzleti, idegenforgalmi és minden egyéb EU-szempontból? (Ezt a dilemmát bogozd ki, tisztelt „alkotmánybíróság”!)
