Puskás Bálint alkotmánybíró szerint nem a decentralizációt magát utasította el az alkotmánybíróság, amikor testületük egyetlen ellenszavazat nélkül visszautalta a törvényt a parlamentbe, és alaptörvény-ellenesnek minősítette azt.
A 4000 oldalas dokumentum áttanulmányozása után mind a kilencen arra a következtetésre jutottak, a jogszabály oly súlyos hibákkal terhelt, oly felületes, következetlen, ellentmondásokkal teli, hogy ebben a formában alkalmazhatatlan. Fontos – hangsúlyozta –, hogy a törvény elutasítása kapcsán sikerült kollégáival tisztázniuk: a törvény és az alkotmányban rögzített egységes állam elve között nincs ellentmondás, azaz jó törvénnyel a központosított államvezetést is le lehet bontani, a feladatok jelentős részét át lehet utalni megyei, illetve önkormányzati hatáskörbe. Jól példázza ezt Németország is, mely föderatív államszervezése dacára jól átgondolt decentralizációval egységes állam maradt.
Liviu Dragnea, a tervezet kidolgozásáért felelős fejlesztési és közigazgatási miniszter, bár korábban számtalanszor elmondta, hogy európai elvek és modellek vezérelték a decentralizációs törvény kidolgozásakor, végül kiderül, óriási hibát követett el társaival együtt a kormányzásban, amikor uniós vagy Isten a megmondhatója, milyen nyomásra, erőltetett menetben gereblyézte össze a törvényt, és a miniszterelnök parlamenti vita nélkül, az ellenzék megkerülésével, felelősségvállalással akarta lenyomni az ország torkán. Nagy hibája a törvénynek: ahelyett, hogy minél több szolgáltatói funkciót engedett volna át a megyei és helyi önkormányzatoknak, megőrizve magának az ellenőrzés jogát, meglehetősen ziláltan, átláthatatlanul, a különböző szolgáltatói és ellenőrzési feladatokat összekeverve olyan összevisszaságot alkotott, mely alkalmazása esetén erősen kaotikus állapotokat eredményezett volna. A visszautasított törvényt ráadásul nemcsak belső ellentmondások terhelik, de számtalan élő jogszabálynak is ellentmond. Nevetséges, de jellemző példaként említi Puskás Bálint, hogy a bukaresti központ például fenntartotta magának a helyi turistautak kijelölésének jogát.
Az alkotmánybírák úgy látták, hogy a decentralizációs törvény nem szolgálta volna a döntéshozatal tisztaságát, a közigazgatás hatékonyságát, emberközeliségét, mi több, hatására a rossz bukaresti gyakorlat átköltözött volna a Dâmboviţa-partjáról a megyeszékhelyekre.
Az RMDSZ is hónapokon keresztül azt sulykolta tagságába és a törvényhozási folyamatokat figyelőkbe, hogy még ez a félig-meddig decentralizáció is igen sok előnyt jelent majd a magyar és vegyes lakosságú erdélyi megyéknek, holott Puskás Bálint szerint minden bizonnyal egyetlen magyar képviselő vagy szenátor sem olvasta végig a testes törvényt, nem figyelt fel annak lomposságára, ellentmondásosságára és végső soron alkalmazhatatlanságára. Csak örvendtek, hogy javaslataik egy részét a szocdemek elfogadták, s nem vették észre, amit jó néhány jól képzett politológus oly rég hangoztatott: ez a decentralizációs törvény csak a rendszerszintű eredménytelenséghez és a helyi korrupció megerősödéséhez vezet.
A törvény elutasítása semmiképp sem jelenti a decentralizáció elvetését – hangsúlyozta az alkotmánybíróság magyar tagja. Ha a parlament hajlandó az általuk jelzett hibák kijavítására – a törvény alapos újragondolására és újraszövegezésére –, akár a tavasz folyamán elfogadhatják azt, s ha a kormánykoalíció pártjainak sikerül az ellenzékkel is egyezségre jutniuk, még az sem kötelező, hogy az ismét a taláros testület elé kerüljön.
Összegezzük mi: most, amikor a szocdem–liberális kabinet sorra bukja el nagy terveit, a Btk.-módosítást, a régiósítást, az alkotmány átírását, s gyakori tévészerepléseikben majdhogynem egyetlen kormányzási célként Traian Băsescu mihamarabbi menesztését jelölik meg, kitetszik, nincs igazán felkészült közigazgatási szakemberük, nincsenek jól képzett jogászaik, fogalmuk sincs, miként lehetne működőképessé tenni az országot, megkönnyíteni az itt élők életét.
