Változott a világ: negyven esztendővel később a tárnák világa már csak emlék, egy kisebb megemlékezés megszervezése is körülményes. Lapunk főmunkatársa, Kisgyörgy Zoltán pénteken este mutatta be Bányászkrónika című kiadványát, a baróti Rózsa vendéglőben azok is találkozhattak, akik egykor a szénbányában dolgoztak.
A száznál több érdeklődőt a kiadványt megjelentető Actual Print Kft. vezetője, Antal István és lapunk főszerkesztője, Farcádi Botond köszöntötte, majd a krónika szerzője, Kisgyörgy Zoltán vette át a szót. Zolti bácsi – a teremben levők legtöbben csak így ismerik s szólították a bányában évtizedekig dolgozó geológust – folyamatosan anekdotázó előadása mosolyt és nevetést csalt elő az emberekből. Felelevenítette a bánya ismert személyeit – hosszasan szólt a barótiakat különösebben nem kedvelő néhai igazgatóról, Boros Árpádról –, ám nem feledkezett meg azokról az egyszerű alkalmazottakról sem, akik oly sokszor kiváló humorukkal tették színesebbé a hétköznapokat. Hogy mi az a „monplő”, miként lett a rím és a dallam kedvéért a magyar galambból román kakukk, vagy hogyan vált a kultúrcsoport fellépésének bevétele étellé-itallá, csak az tudja, aki valaha ezt megélte vagy most együtt emlékezett.
Klárik László kettős, geológusi és szenátori minőségében felszólalva taglalta, mi jót hozhatna a közigazgatás centralizációjának megszüntetése és a bányatörvény módosítása. Mint mondotta, beleszólási jogot kellene adni azon önkormányzatoknak, amelynek területén kiaknázható altalajkincs található, az államnak meg kellene velük osztania a bányailletéket, a környezeti helyreállításra szánt pénzt pedig az ő számlájukra kellene utalni, mert akkor biztos, újra termőföld lenne, s a közösséget szolgálná a kiaknázott bányák területe. Hogy mindenből még semmi sem valósult meg, a verespataki kitermelést övező vitának, pontosabban a kormánypárti törvénymódosításnak tudható be, amiért még a jogszabály kezdeményezőinek is saját előterjesztésük ellen kellett szavazniuk. Klárik László mégis bizakodó: az erdővidéki bányászatot nem kell siratni, van annak még jövője, a talpunk alatt található, több milliárd euró értékű nyersanyag kiaknázása a mi javunkat szolgálja majd.
A jelenlevők közül Szabó Miklós szakszervezeti bizalmi az általuk elért eredményekről, Lőrincz Sándor nyugalmazott bányász a bányavállalat térséget meghatározó gazdasági szerepéről beszélt, Zelch Ervin a tájegységben található szén tulajdonságaira és minőségére kérdezett rá. A rendezvény Kisgyörgy Zoltán dedikálásával és kötetlen beszélgetéssel ért véget.