Elképesztő húzás volt a kormányzó szövetségtől, hogy a közvéleményt nem is foglalkoztató alkotmánymódosítást hirtelen odacsapta a szintén nem nagy érdeklődéssel övezett európai parlamenti választásokhoz.
Hiszen a szociáldemokratákból, nemzeti liberálisokból és konzervatívokból álló, sok konfliktussal és nézeteltéréssel terhelt koalíció vezetői valószínűleg jól emlékeznek arra, hogy 2012 nyarán létszámhiány miatt érvénytelennek bizonyult a Traian Băsescu félreállítására vonatkozó népszavazás, és azóta semmi nem növelte a részvételi kedvet. Utólag ugyan aktualizálták a népszámlálási adatokat, de nem valós lakosság, hanem egyéb érdekek figyelembevételével, de ez most oda vezetett, hogy az SZLSZ a saját csapdájába eshet: mert a javíthatatlannak tűnő hazai állapotoktól megcsömörlött és a jobb élet reményében kitelepedett románok milliói aligha fognak egy májusi hétvégén hazatódulni azért, hogy egy tét nélküli szavazáson részt vegyenek. Sorsukat ugyanis sem az EP-képviselet, sem a Dâmboviţa-parti uralkodó nem befolyásolja, sőt: éppen azért vették saját kezükbe, mert megelégelték az itthoni gyakorlatot.
Lehetetlen, hogy ezt éppen azok nem mérték volna fel, akik amúgy nagyon is értenek érdekeik érvényesítéséhez, tehát inkább az a kérdés, hogy kinek használhat egy újabb érvénytelen népszavazás. A parlamentben már tavaly sebtében módosított alaptörvény egyik legfontosabb eleme az államfői hatáskörök korlátozása, ami egyértelműen a megbuktathatatlan Băsescu ellen irányuló kezdeményezés – csakhogy az ő mandátuma idén lejár, újra már nem választható, és többévi viharos együttélés után a hátralevő pár hónap már igazán szóra sem érdemes. Utána pedig – a napokban megerősített együttműködési szerződés szerint – a nemzeti liberálisok és a szenátus tartásáról és önálló gondolkodásáról igazán nem elhíresült elnöke következhet, legalábbis jelenleg ő az egyetlen bejelentett államfőjelölt, aki ugyan a választók körében nem túl népszerű, de az 1989-es rendszerváltás óta legerősebb, mintegy 70 százalékos többséggel bíró pártszövetség és kormány áll mögötte. Ebben a valamikor haladó demokratikusnak számító liberálisok hangja egyáltalán nem hallatszik, szabadelvűségnek híre-pora nincs, a korrupcióval keresztül-kasul átitatott (és itt nem csak a pénzlenyúlásokról van szó, a kormányfő plágium alóli felmentése is ide sorolható) posztkommunista párt diktál, és ennek a társaságnak egy bábelnök kiválóan megfelel. Az állandóan becsapott választóknak és az ország egészének nem, de kit érdekel ez? Hiszen rájuk lehet sütni a népszavazás eredményét.