Édesanyját unszolta, vigyék haza. Így lett Robi a szárazajtai Abod Mihály Általános Iskola tanulója. Általánosa itt azért lett gyengébb, mint Szentgyörgyön, mert a tanulás helyett otthon délután a munkát választotta. Nem a játék, a munka az ő szórakozása.

Iskolából útban hazafelé találkoztunk vele, nem ellenezte, hogy a Háromszék oldalaira kerüljön. ,,Kitetethet, ha akarja" — mondta. De mert nem a bőbeszédű gyerkőcök közé tartozik, másoktól hallottuk: ,,ekkora mazúrmunkás gyermeket ebben a korban ritkán látni!" Édesapja, Tímár Ferenc elmondta, hogy a legnehezebb munkát is megkóstolja: ,,higgye el, kezemből kivette a kaszálógépet!"

Reggeliben telefonon kerestük, kissé szorongva, hogy nincs-e még ágyban, hiszen itt a vakáció.

— Jaj, Robi rég elment az apjával, fuvaroznak az erdőn Tányistában! — mondta édesanyja, Tímár Éva. — Szereti a mezőt, az erdőt és a gazdaságot. Rendesen kaszál, és ötéves kora óta megfeji a tehenet. Eddig fejőgéppel fejtünk, mert sok volt a tej, de most kézzel, mert megapadt. Volt nekünk egy fekete tehenünk, amelynek könnyen járt a teje, azzal gyakorolta a kézi fejést Robi! Nincs, amit csinálnunk, ha ő jobban szereti a munkát, mint a tanulással való haladást, hát legyen.

Mi sokakkal együtt hinni merjük, hogy ekkora ambícióval Robi nyerő lesz a hirtelen fordulattal megváltozott életpályáján is. A munka szeretete hátha megtartja.