Uzon község lakói közül sokan fordultak földes panaszokkal az önkormányzathoz, emlékeztetvén, hogy visszakérték jussukat, de nem kapták vissza. Ezzel már mandátuma legelején szembesült Ráduly István polgármester. Falugyűléseken beszéltek erről, az emberek kézfelemeléssel támogatták az elképzelést, illetve kifejezték igényüket, a helyzet tisztázása érdekében mérjék újra a hét faluból álló község 6798 hektárnyi mezőgazdasági területét (szántó, kaszáló, legelő), hogy kiderüljön, pontosan mijük van a gazdáknak, ez kerüljön térképre, s látsszék, ki mekkora földet használ. Abban az időben a birtokba helyezett gazdák nagy része birtoklevelet vagy igazolást, illetve régi iratokat tudott felmutatni tulajdonáról, telekkönyvvel 2004 előtt viszonylag kevesen rendelkeztek. Az önkormányzat így arra a következtetésre jutott — és elképzelését tanácshatározattal támasztotta alá —, hogy egy topográfiai szakcéggel felméreti a földeket, és a majdani térképek, illetve számítógépes programok segítségével nem csak a területek nagysága és elhelyezkedése lesz pontosabb, hanem az is kiderül, ki mennyi földet kért, illetve kapott vissza.

Ráduly István szerint nemegyszer megtörtént, hogy több földet adtak vissza, mint amennyi jár, vagy valaki jogosulatlanul szerzett vissza egy területet, amit aztán hamar el is adott. Egy szó, mint száz, a visszaigénylési kérelmek alapján egyrészt kiderült, hogy 1600 hektárnyi mezőgazdasági terület ,,hiányzik", másrészt, hogy Uzon közigazgatási területén is — hasonlóan Háromszék más térségeihez — számtalan, rosszul levezényelt föld-visszaszolgáltatás miatt viszálykodnak az emberek, jogosan idegesek és hibáztatják az önkormányzatot, mondván, hogy tizenhét éve nem képesek megoldani földes gondjaikat. Ráduly ugyanakkor azt is elmondja, volt, aki meg akarta akadályozni az újabb földmérést, mivel az szerinte a környéken is érdekeket sért, a szépmezői határban vannak ugyanis területek, amelyeket olyan befolyásos emberek birtokolnak, akiknek semmi közük nem lenne hozzájuk, de bérbe adják ezeket a földeket. ,,Nagy üzletek voltak a földdel ebben a térségben."

Az újramérés 2005-ben kezdődött, versenytárgyalást követően egy sepsiszentgyörgyi cég végzi a munkát, a tulajdonosoknak hektáronként 25 lejt kell fizetniük (ez is számos vitát szült, akik már telekkönyvvel rendelkeztek, nem akartak fizetni, noha, miként a polgármester érvel, a falugyűléseken — és ezt jegyzőkönyvek tanúsítják — nem tiltakoztak ellene), de a szerződés szerint fél áron végzik majd el a telekkönyvezést. Eddig felmérték Uzon, Szentivánlaborfalva és Bikfalva földjeit, most Lisznyóban dolgoznak, tervek szerint az idén befejezik a terepmunkát. Nehézségek amiatt adódtak, hogy voltak, akik az azonosítás napján nem jelentek meg a földeken, nem mutatták meg, mekkora részt használnak, így ezek a parcellák egyelőre tulajdonos nélkül szerepelnek a térképen, noha a termesztett növényekről is látszott, művelt területről van szó.

Ráduly István állítja: azok közül, akik nem vettek részt a föld újramérésén, voltak, akik jogtalanul jutottak területükhöz, azt telekkönyveztették, és már el is adták. Mint mondja, jobbára annak volt ,,rendezett" földügye, ,,aki közel állt a korábbi vezetőséghez". Feljelentésekkel kellett szembenézniük, olyanok részéről, akiknek „ötven hektárnál több földjük van, noha ötnél kevesebbre lennének jogosultak", és nem akartak fizetni az újabb mérésért. Utóbbiak között említi azokat, ,,akik mind visszakapták földjüket, akik többet kaptak, vagy akik nem voltak érdekeltek ebben". Mindent fel kell mérniük, mert nem tudják, tulajdonjogi szempontból mi van rendben, s mi nincs. Egyébként Uzonban és Szentivánban egyaránt kevesen jöttek el a földek azonosítására, Bikfalván viszont jóval többen támogatták az ügyet. Akik nem jelennek meg az azonosításkor, azoknak a területeit szabadnak nyilvánítjuk, és kimérjük más igénylőnek, és utána pereljen, ha akar — hangsúlyozza a polgármester.

Rengeteg probléma van — erősíti meg a községháza földügyekkel foglalkozó két szakembere, Szabó Lenke és Györbíró István is. Előfordul, hogy ugyanazt a területet kimérték két vagy több embernek, és még birtoklevelet is kiállítottak róla, de gondot okoznak a korábban bérbe adott területek is. Kimérték továbbá a mezőgazdasági területeket az utakig, ez is fejfájást okoz, mert az útügy igényt tart egy-egy sávra az út mentén. Vannak megközelíthetetlen parcellák, a községek közötti földcsere miatt is kevesebb kiadható terület maradt. De a szomszédság okán Uzon község közigazgatási határán belül Szentgyörgy 200, Kökös pedig 50 hektárt mért ki, ennek jogosságát is tisztázni akarják, ezért megrendeltek egy szakértői vizsgálatot. További gond, hogy nagyon sok gazdának nincs birtoklevele (a létező okmányokon is sok a hiba), emiatt a tulajdonosok nagyon sokat veszítenek, nem tudnak földjükre mezőgazdasági támogatást szerezni, nem adhatják el, hagyatéki tárgyalást sem lehet ilyen esetben tartani. Ma már természetesen a telekkönyv követelmény, anélkül nem lehet adni-venni a területet. A földnek Uzon térsé­gében is ára van: ma már hektáronként 15 000 lejt emlegetnek vételárként, bérleti díjként egy hektárért nyolc mázsa búzát adnak.

Az uzoni föld újramérése két lépésben történik — összegez Ráduly István. Feltérképeznek minden földterületet aszerint, ahogy mutatják a határokat. A felmérés háromnegyede már megtörtént, megvan a térképek egy része, s a számítógépes programok is. Mikor mind a hét faluban befejezték, az érintettek bejelölik a térképekre, ki a szomszédjuk. Az adathiányos parcellák így kiegészülnek, majd a számítógépes program megadja, hogy valakinek a község területén hány helyen, hol és mekkora földje van, mennyit kért, illetve kapott vissza. Összehasonlítják az adatokat, megnézik a bizonyító iratokat, így kiderül, ki használ többet, mint amennyire jogosult. Ezután lesz egy második felmérés az összes területre, majd két-három hónap alatt elvégzik a kiigazításokat, és azokat a földdarabokat, amelyek megmaradtak, kiadják az igénylőknek. „Felkérem az embereket — hangoztatja Ráduly István —, hogy miután áttanulmányozták a térképeket, bármilyen észrevételük van, vagy tudják azoknak a nevét, akik használják mellettük a földet, de nincs feltüntetve a nevük, jöjjenek a hivatalba a földosztó bizottság mérnökeihez, és jelezzék. Ezután egy második térképezés következik, ami pontosan megjelöli a föld határait, majd elkezdjük kiadni a birtokleveleket. Óriási munka ez, három éve kínlódunk, ezt az elrontott hétezer hektárt nem tudjuk helyrehozni ilyen hamar. A többség azt akarja, tisztázzuk, de biztos vagyok abban is, hogy lesz húsz, legtöbb harminc százalék, aki belefojtana egy kanál vízbe, mert nem akarják, hogy befejezzük a földmérést, de hetven százalék azt mondja, végezzük el. Ezzel tartozunk ennek a közösségnek."

Egyelőre Uzon, Szentiván és Bikfalva adatai szerepelnek a térképeken, amelyekből több száz példányt csomagonként adnak át az uzoni községházán a gazdáknak. Pénzt mostanáig azoktól vettek el, ahol már mértek, csak egy „elenyésző kategória" nem akar fizetni.

A mezőgazdasági területek újramérésével a tulajdonosok bizonyosan közelebb kerülhetnek az átláthatóbb helyzethez, a nagy kérdés csak az, miként mozdíthatók majd el a földekről, akik több éve használnak jogtalanul egy-egy nadrágszíjparcellát.