Visszaemlékszem, Ticu Dumitrescu bátyánk — kollégák valánk a szenátusban — gigászi és sziszifuszi küzdelmet vívott egy törvény elfogadtatásáért és eme testület felállításáért. A törvény végül megszületett, de ő maga mondta róla, hogy az nem az ő törvénye, a testület is felállíttatott, melyről nem csupán Ticu mester, de Dinescu is többször kijelentette, hogy tulajdonképpen: sóhivatal.

És ez, sajnos, így is van. Ticu Dumitrescu törvényjavaslatát úgy kizsigerelték, úgy kiherélték a többségi szekuritátés honatyák, hogy abból lényegében semmi nem maradt, amiért lennie kellett volna. Sem politikust, sem ortodox pópát nem lehetett ,,átvilágítani", de komcsi kamerádot sem, csupán közembereket, művészeket, írókat, majd a végén újságírókat is. Gyönyörű! Ez a testület aztán becsületrendet adott Corneliu Vadim Tudornak és Adrian Păunescunak, s kevés vala a híja, hogy ne nevezzék ki a két kiváló férfiút ,,a forradalom hőseinek". Ennyit ér a SZIVOT.

Aki most azért jajveszékel, hogy a demokrácia szenvedett el halálos sebet a szervilis alkotmánybíróság SZIVOT-ellenes döntése folytán, mélységesen megcsalódik az. Egy ilyen testület elsőrendű feladata az lett volna, hogy leleplezze, nyilvánosságra hozza a szekuritáté tisztjeinek lajstromát, s népellenes bűncselekmények sorozatos elkövetéséért az egész bagázst törvény elé rendelje. Szó sincs róla. A SZIVOT, mert valamit csak kellett tennie, nekifogott a boszorkányüldözésnek, s ha nem lehetett a szekustiszteket inkriminálni, hát inkriminálta az általuk beszervezett — néha önkéntes, néha kényszergetett — embereket, s valóban eljutott odáig, hogy törvényszékként kezdett viselkedni. Kihallgatott, berendelt, előállított. Példátlan pofátlanság egy olyan testülettől, mely nem végzi el alapvető feladatát, a politikai rendőrség felfedését. Németországban és Csehországban ezzel kezdték. Így volt normális. Nálunk nem, itt tényleg csak ,,boszorkányüldözés" folyt, a sánta törvény nem nagyon adott másra lehetőséget. Hogy most született egy nagyon vitatható alkotmánybírósági döntés az egész SZIVOT működésének törvénytelenségéről, az egy más kérdés. Dan Voiculescu, ez a semmirekellő ,,konzervatív", volt pártvezér — ügyvédje okoskodása folytán — megtalálta a Ticu-törvény felfeszíthető hézagát, s a dicső taláros testület elfogadta az érvelést. Most már, ha nem is számolják fel, a híres testületet ,,örökbe fogadja" a kormány, s egy sürgősségi rendelettel biztosítja a csaknem háromszáz főnyi ,,kutakodó" munkabérét. Egy eleve rosszul működő, igazi hatáskör nélküli testületről van szó, s bármennyire tisztelek néhány embert közülük — Dinescu, Ticu, Csendes —, semmit nem tudtak megvalósítani. Ellenkezőleg. Összekeverték az amúgy is kaotikus politikai-társadalmi viszonyokat, erkölcsi törvényszékként viselkedve, a feltárás helyett. Valami változás, változtatás tényleg kellene. Persze, nem az alkotmánybíróság pártfunkcionáriusainak ízlése szerint.