Az elmúlt pár évtized alatt a világ sokat változott: a modern kor választási lehetőségek tömkelegét kínálja, a korábbi, behatárolt biztonságot, jól bejáratott utakat felváltotta a létbizonytalanság érzése a „mi lesz holnap” és a „hát én immár mit válasszak” típusú kérdésekkel.
Nem véletlen, hogy szorongásos zavarok jelenleg a leggyakoribb mentális zavarnak számítanak a jólléti társadalmakban, statisztikai adatok szerint a felnőtt népesség 18–25 százaléka szenved ezek valamelyikében.
Hol húzható meg a határ a normálisnak számító félelmi reakciók és a kóros szorongás között? Először is: a félelem egészséges reakció egy kilátásban levő veszélyt megelőzően. A kóros szorongásos reakció ezzel szemben nincs arányban a kiváltó helyzettel, sőt, bizonyos esetekben megfoghatatlan állapot látszólagos ok nélkül. Tehát lényeges ismérv a tünetek intenzitása, mivel szorongásos zavar esetén a félelem fizikai (heves szívverés, verejtékezés stb.) és pszichés tünetei (rettegés a kontrollvesztéstől, katasztrofizálás stb.) fokozottabbak. Másrészt akkor beszélünk klinikai zavarról, amikor a szorongás elkerülő viselkedést eredményez, vagyis a személy kerüli a szembesülést félelme tárgyával (pl. a beszédszorongásban szenvedő egyén kerül minden nyilvános megszólalásra teret adó alkalmat). Továbbá klinikai értelemben kórosnak minősül a szorongás, ha jelentősen kihat a szokványos napi tevékenységre, a tanulmányi vagy munkateljesítményre, a szociális aktivitásra vagy kapcsolatokra, illetve a megléte észrevehető szenvedést okoz.
Egy másik kérdés, mely felvetődik: mi hajlamosíthat a szorongásos zavarok kialakulására? A táptalajt genetikai örökségünk szolgáltatja, az esettanulmányok, ikerkutatások családi halmozódást mutattak ki a szorongásos problémák esetén. Ennél nagyobb a szerepük a gyerekkori traumáknak és szülői modelleknek. Emlékezetes negatív tapasztalatok a helyzethez fűződő negatív asszociációk révén alakíthatnak ki kóros félelmi reakciókat (pl. a szociális szorongás 92 százalékban emberekkel kapcsolatos negatív tapasztalatra vezethető vissza). Továbbá a szülők szorongása, aggodalmaskodó hozzáállása mintaként szolgál, amit észrevétlenül eltanul a gyerek. Fontos tényező továbbá a kontrollérzet: ha a gyerek úgy nő fel, hogy kiszámíthatatlan a környezete, és nem gyakorolhat semmilyen kontrollt fölötte, megnőnek az esélyei, hogy szorongásos problémái legyenek. Végül meg kell említenünk a stressz szerepét, amely nem közvetlen oka, viszont katalizátorként szolgál ahhoz, hogy a szorongásra való hajlam szorongásos zavarba torkolljon (pl. pánikzavar).
A jó hír, hogy a szorongásos zavarok kezelése sikeresnek mondható a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia kombinációjával, melyek más-más szinten fejtik ki hatásukat. A gyógyszeres kezelés, valamint a relaxációs gyakorlatok a szorongás fizikai tüneteit enyhítik, a viselkedésterápia segít abban, hogy újra szembesülni tudjunk rettegésünk tárgyával, legyen az egy állat, a magasság vagy a nyilvános beszéd. A pszichoterápia pedig segít megérteni félelmeink történetét, és megrengeti a hátterükben rejlő negatív meggyőződések erejét.
ELEKES SZENDE
pszichológus
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
