A Ralstonia solanacearum baktérium polifág kórokozó. Elsősorban a solanacae család tagjait fertőzi, de sok egyéb fajt is károsít. Legfontosabb gazdanövénye a burgonya, a paradicsom, a dohány, a szója, valamint a paprika. Ez a betegség korábban a meleg égövi országokban károsított, a kórokozó mérsékelt égövi viszonyokra specializálódott, burgonyát károsító 3-as rassza Európában az 1970-es években jelent meg. Gyakran előfordul a fekete ebszőlőn (Solanum nigrum) és a kesernyés csucsoron (Solanum dulcamara) is. Ez utóbbi azért minősül különösen veszélyesnek, mert a baktérium a növény gyökérzónájában tünetek okozása nélkül marad fenn, biztosítva így a továbbterjedését.

A kórokozó edénynyaláb parazita, a fertőzött gumókból az edénynyalábon át a sérült gyökereken, szársebeken, de a gázcserenyílásokon keresztül is behatolhat a növényekbe. A betegség kezdeti tünete a növénycsúcsi levelek napközi időszakos, majd később tartós hervadása. Ha a növény szárát keresztirányba kettévágjuk, a metszési felületen fehéres baktériumnyálka tör elő. Az edénynyalábok ilyenkor már barnák. A gumó keresztmetszetén a gyűrű barna elszíneződést mutat, ha megnyomjuk, belőle krémszerű, fakó, sárgás baktériumnyálka fakad. A burgonyagumók betakarításakor a betegségre utaló legfontosabb jel, ha a csíraszemnél a gumó felületére törő baktériumnyálkához talajmorzsa ragad. A betegség előrehaladottabb szakaszában az egész gumó rothad, ebben a folyamatban már a másodlagos kórokozók és szaprofita szervezetek is részt vesznek. Gyakori a tünetmentes fertőzés is. A tünetekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azok többsége nem csak erre a betegségre jellemző. Hasonló tüneteket más baktériumok és gombák is előidézhetnek. Ezért a tünetek észlelésekor célszerű szakemberhez fordulni, a kórokozó laboratóriumi azonosítása elengedhetetlen.

A baktérium terjedésében legfontosabb szerepük a fertőző gumóknak van, ám a növények öntözővíz útján is fertőződhetnek, amelyben a baktérium akár több hétig is megőrzi életképességét. Terjeszthetik a betegséget a földben élő fonálférgek is. A kórokozó állományon belüli terjedése általában lassú. Ugyanakkor egyes megfigyelések szerint optimális esetben egy-egy beteg tőről a gyökérzeten keresztül akár öt-öt szomszédos tő is megfertőződhet.

A kártétel főként abban mutatkozik meg, hogy a betakarított burgonya rothad. Melegebb betakarítási és tárolási időszakban a termés akár 50―85 százaléka is elpusztulhat.

A betegség elleni védekezés igen nehéz, a vegyszeres kezelés hatástalan. Eredmény csak a megelőző intézkedésektől várható, melyek közül a legfontosabb az egészséges szaporítóanyag ültetése.

(folytatjuk)