Bajor Imre 1957. március 9-én született Budapesten. Színi pályáját 1976-ban az Állami Déryné Színháznál kezdte gyakorlószínészként. 1984-től kisebb szerepeket játszott, innen 1989-ben szerződött a Játékszínhez, 1999 óta szabadúszó. A közönség a Szomszédok című teleregény Oli fodrászfiújaként ismerte és szerette meg. Itt hangzott el az általa kitalált köszönés, a „Csóközön”, amely olyan nagy tetszést aratott, hogy országjáró önálló estjének is ezt a címet adta. Bajor Imre a kilencvenes évektől elmaradhatatlan résztvevője volt a Rádiókabaréknak, nagy sikerű magánszámának refrénjét máig emlegetik: „Én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó”. Szerette a filmezést is, ő játszotta a főszerepet a harmincas évek két nagy sikerű filmvígjátékának új változatában, a Meseautóban (2000) és az Egy szoknya, egy nadrágban (2005). Tímár Péter 2004-es Le a fejjel! című produkciójában Hernádi Judit és Gálvölgyi János partnereként bolondozott. 1999-től rendszeres vendége volt az RTL Klub Heti hetes című műsorának. 1997-ben a Magyar Köz­társasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 1999-ben Karinthy-gyűrűt kapott, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Évekig élt együtt Hámori Eszter színésznővel, két gyermeke anyjával. Fellépései előtt egész életében lámpalázas volt, mert fontosnak tartotta, hogy minden este megnyerje a közönség szívét. A fellépés előtti stresszről így nyilatkozott: Ha már nem lenne, akkor abba kéne hagynom a pályát. Bajor Imre egészsége 2011 elején megrendült, kórházba került, egy hónapig pihent, aztán visszatért a Heti hetesbe és a színpadra is. 2013-ban megint beteg lett, 2014 elején ismét kórházba került, kiderült, hogy agydaganata van. Kínába is elutazott gyógykezelésre, de nem tudtak segíteni rajta.