A föld feletti részeken a betegség tünete nem mindig látható. Némelykor a hajtás alsó részén, a rügyek helyén zöldes burjánzás figyelhető meg. A növény a fejlődésben visszamarad. A tünet elsősorban a föld alatt, a gumókezdeményeken és a gumón látható. A fiatal gumók alaktalanná, szivacsossá válnak. Az idősebbeken csak a rügyeket támadja meg, azok helyén karfiolszerű burjánzás látható.

Hifát (gombafonálszerű képződmény — szerk. megj.) nem képez. A gumóban vagy a talajban telel át. A téli, vastag falú spóraháló a talajban akár harminc évig is életképes marad. Nyolc Celsius-fok felett bocsátja ki az egycsillós spórákat, amelyek nedves körülmények között mozogva keresik meg a gazdanövényt. A nyári spórahálóban képződő spórák terjesztik a fertőzést a tenyészidőben. A spórák a környezeti tényezőkre érzékenyek, húsz fok felett életképtelenek. Kedvezőtlen körülmények között a spórák fúziójával jön létre a vastag falú, áttelelő spóraháló. A betegség a fertőzött burgonyagumóval és a fertőzött gumóhoz tapadó földdel terjed.

Mindhárom betegség megelőzését, illetve a hatósági intézkedéseket Romániában kormányrendelet rögzíti (2007/586., 2007/387., 2006/653.), az Európai Unió tagállamaiban pedig a 2006/63-as szakrendelkezés a szabályozó dokumentum. A zárlati rendszabályokat szigorúan be kell tartani (négy-öt éves termesztési tilalom, teljes körű eszközfertőtlenítés, mivel hatékony kémiai és rezisztenciaalapú védekezés nem ismert, a fertőzött burgonya megsemmisítése). Nagyon fontos, hogy étkezési célra a fertőzött burgonya nem értékesíthető.