Ha még sokáig úgy haladt volna Románia gazdasága, miként nekiindult tavaly, a végén már fülsiketítően kezdett volna dübörögni, mint a 2008-as válság előtt. Az a helyzet, hogy a tavalyoz képest van egy minimális gazdasági növekedés, de egyre kisebb, és az előző évnegyedekhez képest most csökkent termelésünk.
A miniszterelnök viszont állítja, hogy semmi vész, nő a gazdaság, mint esős időben a gyom. Jól haladunk, de nem éppen 130 kilométeres óránkénti sebességgel repülünk, hanem csak 100-zal. Jó ez így nekünk. Először is igen kevés az autópályánk, ahol megengedett a 130 kilométeres végsebesség. A gazdasági fejlődés egyik fékje éppen abban áll, hogy nem vagyunk képesek autópályákat építeni, mert nem tudunk erre uniós pénzeket becsületesen lehívni. Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank elnöke viszont megmondta: akkor vezetjük majd be az eurót, amikor a Kárpátokat átszeli az autópálya.
Innen is látszik, hogy minden mindennel összefügg. A beruházások estek vissza leginkább. Ejsze, egyébre kell a pénz, olyan halaszthatatlan dolgokra, mint a nyakunkon levő választási kampány. Mert az bizony sokba kerül. Lám, régi, jól bezárt miniszterelnökünknek, Adrian Năstasénak még a szabadságába is. De egy ilyen kampányban nem szabad sajnálni a pénzt. Hiszen remélhetjük: ez a befektetés megtérül, mert ha minden jól megy, akkor maga a miniszterelnök lészen az államelnök.
A jövő tehát biztató. Eddig attól féltünk, hogy a beruházók tőlünk Ukrajnába mennek. Most már ettől sem kell tartanunk, ott lőnek, s a tőke nem szereti a lövöldözést. Aki akarta, már úgy itthagyta Romániát, mint Szent Pál... Elment a Nokia Nemeszsukról, a Mechel fémipari kombinát összes gyárát eladták, majd az új vevők csődöt jelentettek. A Ford azt ígérte, 300 ezer autót gyárt Craiován, de tavaly csak 70 ezer sikerült. A Dacia 100 ezerrel akart többet gyártani nálunk, mint azelőtt, de végül is úgy döntött, Marokkóban állítja elő a kocsikat.
Nekünk itt, a székely megyékben sem kell attól tartanunk, hogy komolyabb ipari cégek elköltöznek innen, mert sikerült elérnünk, hogy ide se jöjjenek. Nem megy el semmi, mert nincs, ami. A cigarettagyárat, szeszgyárat már rég sikeresen bezárták. Sőt, még új beruházás is létrejön, így fenyőerdőink nem öregednek el lábukon, és nem vesznek kárba.
Ennek eredménye, hogy az egy főre eső nemzeti össztermék vidékünkön jóval az országos átlag alatti. De ami még szebb, az egy főre eső átlagfizetések tekintetében Hargita megye első helyen áll hátulról, havi 1138 lejjel, míg Kovászna megye a harmadik 1179 lejjel. Ez nagyjából fele a bukaresti átlagbérnek. A kormány foglalkozik a gazdasági gondokkal, megbízottjai meg velünk. Ha a többi megyében is annyit kell törődniük a gazdasági felemelkedéssel, mint itt, akkor ott semmit nem kell tenniük. Nem úgy, mint nálunk, ahol állandóan közelharcot kell vívniuk a megyei és helyi tanácsokkal. Így az önkormányzatoknak sem kell a gazdasággal foglalkozniuk.
Ezek után nem dübörög a gazdaság. Előnye, hogy a munkazaj senkit nem zavar. Mindenki aludhat csendben, nyugodtan tovább.
