Munkahelytermő falvakFészekrakás Maksán

2008. február 28., csütörtök, Riport

Új ABC-üzlet Maksán

Önmaguknak egzisztenciát teremtő fiatalokról lesz szó az alábbiakban, akik mintha azt bizonyítanák, az önállósulás útja sok akadállyal van ugyan teleszórva, de nem járhatatlan.

Falvaink akkor nem fognak kiürülni, ha nem csupán a tőkeerős vállalkozók gondoskodnak ott új munkahelyekről és a megszűnők pótlásáról, hanem az életüket ott leélni kívánók is úgy alapoznak, hogy ne csak lakjanak ott, de megélhetési forrást is fakasszanak maguknak. Fészekrakás és egzisztenciális önállósulási kísérlet érdekes példája a Kovács Tibor és Erika próbálkozása e tekintetben. E korábban városra honosodott fiatal pár mindezt úgy óhajtja végrehajtani, hogy közben az urbánus komfortot és életvitelt is viszi-vinné magával falura, ezért esetleges sikerükben felcsillan a vidéki élet új, kiegyenlítő lehetősége is.

Minden riportnak megvan a maga külön története, s néha helyet kér az írásban. A riportert például a községházi tisztviselő próbálta lebeszélni, ahogy Háromszéken mondják: leuntatni a maksai témaválasztásról, mondván, nincs itt semmi olyan, amit keres. A sivárságnak, ötlethiánynak, ürességnek, élettelenségnek az a képe, melyet mintegy rá akartak erőltetni, bevallja, berzenkedést ébresztett benne, s megállapítva, mily jól teszi, hogy a ,,kárhozat" e kedvgyilkos helyeit általában elkerüli, és inkább az utcán, a boltokban érdeklődik, elhatározta, csak azért is végighajt a falu utcáin, mert nem létezik, hogy némi kis életmagra kapott próbálkozást ne tudna felderíteni, ha már útbaigazítás címén lebeszélésnél egyebet nem kapott. S mit ad Isten, a Besenyői-tó felé tartó hosszú-hosszú utcán szemébe szökött egy, a házsorból kiváló új épület, benne célszerűen berendezett és tágas üzlet, ügyesen elkészített cégtábla, s elindulva e szálon bukkant rá névrokonára, a fiatal tulajdonosra.

Kovács Tibort az országút menti Dózsa fogadóban és panzióban találtuk, munkahelyén, ahol épp 24 órás pincéri szolgálatát töltötte. Beszélgetésre ugyan idő nem volt, a jó nevű fogadóban még télidőben is szünet nélküli a forgalom, miként a pincér mondja, a mérsékelt árak, a jó konyha miatt sok átutazó már eleve beveszi útitervébe az itteni megállást és étkezést. Megállapodtunk hát egy későbbi találkozásban, és szemügyre véve a meghitt kis vendéglőt, ahol tavalyi nagy port felvert háromszéki látogatásán maga Băsescu elnök is megfordult feleségével a tulajdonos vendégeként, nem zavartuk tovább a pincért a betérők kiszolgálásában.

Tipegő apróság

Kovács Tibor és Erika szentgyörgyi lakásán egy tizenhárom hónapos apróság tipeg hihetetlen magabiztossággal fel-alá a szobában, míg a társalgás folyik, s a riporternek komoly és apelláta nélküli konkurens a szülői figyelem kikövetelésében. Kiderül, hogy a maksai üzlettel, a cseperedő vállalkozással egyidős a kislány, és ha az is úgy fogja birtokba venni a maga potenciális vevőkörét, mint az apróság a garzont, akkor a kereskedelemnek nagy jövőt jósolunk a Besenyőre vivő úton. Az üzlet szerintem jól megválasztott helyen nyílt, viszonylag távol a főúton állóktól, s a vevő lakásától mért távolság a mindennapi beszerzésben igenis számít, miként bárki magán tapasztalhatja. Mondja Kovács Tibor, hogy a Besenyői-tó vonzotta forgalomra is számít, a múlt nyáron tapasztalta, hogy a tóra szokott brassói turisták már számolnak üzletével, egyesek nem is hoznak élelmet magukkal, hanem mivel olcsóbb is, nála szerzik be a zöldséget, sört, gyümölcsöt, miegyebet. ,,Olcsó árakkal dolgozunk, most látom itt, Szentgyörgyön, a narancs kilója 3,5, nálunk 2,9, az élesztőt is fele áron adjuk, mint itt veszik, lehet más fajta is." A helyi vásárlásnak ugyan gátja, hogy faluhelyen kevés a pénz. ,,De mihelyt megkapják a napszámot, mindjárt jönnek. Baj, hogy vidéken kiesik a kenyér, a tejtermék, a hentesáru, mert disznót vágnak az emberek." A beszerzést leegyszerűsíti, hogy a szállítók számon tartják, és mindent helybe hoznak. Az üzletnyitás feltételei szigorúak, kell a külön tusoló a személyzetnek, kérik, hogy az áruraktárnak külön bejárata legyen.

A bolt épp csak beindult, felfuttatása még sok erőfeszítést igényel. A fiatal pár bérjövedelmére lesz utalva még jó darabig. Mindketten dolgoznak, Kovács Tibor 31 éve ellenére kimondottan kalandos múltat tudhat maga mögött. Az ő nemzedékére, igaz, már az a jellemző, hogy tucatnyi mesterséget próbál végig, míg egynél lehorgonyoz, de azt sem tekinti véglegesnek. Ember és munkahely nincs úgy összevarrva, mint az ántivilágban. Szülei például az IMASA-ban dolgoztak, míg lehetett, majd a dohánygyárból mentek nyugdíjba. Az ő sorsa más srófra jár.

A lehetőségek piacán

— Én már tizennégy éves koromban dolgoztam az Evesben (élelmiszerüzlet volt), esküvőkor a Sugásban... Mindig úgy szerettem, nekem legyen pénzem. Közben jártam egy évet a textilbe, jártam egyet a Perspektívába az autóbádogosokhoz, de nem tetszett. Két év zenetanfolyamot végeztem, doboltam, bárokban zenéltünk. 15 vagy 16 évesen egyik haverommal egyet gondoltunk, és kimentünk Magyarországra. Milyen volt? Há­nyódtunk az utcán. Vagy háromszor is próbálkoztunk. Az első időkben a Moszkva téren próbálkoztunk. Jöttek reggel a vállalkozók, és vittek el. Napszámra. De nehéz volt erősen. Kőművesmunka, segédmunka. Nem nekem való. Vékony voltam, sovány. Mondom, megpróbálom a piacon. S egy kínai felvett. A Józsefvárosi piacon. Ott árulgattam neki, és gyűjtögettem. Kőművesmunkával kerestem 800-at, 1000-et, a kínainál 1200 forintot egy nap. Messze laktunk, Csepelen, más szentgyörgyiek ajánlották a szállást, reggel hatkor felkeltünk, és mentünk villamossal, HÉV-vel, trolival, amíg odaértünk. Ez ment vagy két évig. Minden hónapban haza kellett jönni, pecsételni, s akkor vissza. Hogy tudtam-e félretenni? Hát hoztam ajándékot mindenkinek. Jártam végül a Brâncuşi-ba, a szövetkezeti iskolába, s kitanultam a pincérséget. De már pincérként és bárosként dolgoztam, estiben végeztem el. Még katonaság előtt. Feleségem járt be a Mikóba, minden reggel beült a bárba egy kávéra, ott ismerkedtünk meg.

A vendéglátóiparban hát révbe ért, mi több, élettársat is választott a vendégek közül. Szereti szakmáját, bár úgy véli, az emberekkel dolgozni nehéz, azaz külön erőfeszítést igényel.

Nem biztosak a munkahelyek

A feleség külön történet, az oldott viselkedésű, csinos fiatalasszony szívesen mesél, de előbb egy panaszát teszi szóvá, hogy a változtatás igényét megindokolja.

— Öt éve vagyunk házasok, kilenc éve ismerjük egymást, de még egy szilvesztert nem tölthettünk együtt, a férjem olyankor mindig foglalt. Sok idejét felemészti a munka, s nincs egy ünnep, egy hétvége, amikor szabad lenne.

Ez mindenképp alátámasztja az önálló egzisztenciára törekvés vágyát. A tervek előtt hallgassuk meg az eddigi életút rövid krónikáját:

— A református kollégiumban végeztem, és úgy volt, megyek tovább, mindenki azt akarta. Egy ismerősöm felhívott, hogy lenne egy jó munkahely, s ,,mellette tudsz tanulni is". Érettségi után rögtön munkába álltam a Horizont fogadóirodában. Sportfogadások. Nagyon jól ment, román—szlovák cég, végül már vagy száz irodát tartott fenn az országban. Egyetemre már nem tudtam továbbmenni. Mikor nekifogsz dolgozni, nem tudom, de a pénz, minden, elvarázsol... Jó volt, de egyik napról a másikra bezárták. Reggel lakat várt az ajtón. A főnökség csalt, hamis szelvényeket adtak el, becsapták az államot, s erre rájöttek. Nálunk nem volt probléma, mondom, nagyon jól ment, és egész szép fizetésünk volt. Előfordult, hogy százmilliós nyereséget fizettünk ki. Ha valaki nyert, bejött, én másnap kivettem a bankból, és fizettem ki neki. Mások, igaz, ráfizettek a játékszenvedélyükre, sokat veszítettek. De volt hónap, hogy háromszor több nyereséget adtunk ki, mint amennyi bevételünk volt. Na, de becsukták. Felmondás, kárpótlás? Nem volt semmi. Emlékszem, még telefonon kellett elmondanom, hogy a két fél beleegyezésével felbontjuk a szerződést. Olyan hamar jött minden, a rendőrség kiszállt, utólag gondoltuk el, nem helyes, hogy egyik napról a másikra kikerültünk az utcára, de akkor örvendtünk, hogy megszabadulok a bonyodalmaktól. Aztán kaptam munkahelyet a telefonosoknál, mobilkészülékeket árulunk. Tesztelnek, sokat kell tudni, de kedvelem, még évekig szeretnék ott dolgozni.

A terv

Nos, a fiatalok valami három éve nagy fába vágták a fejszéjüket, Maksán telket kaptak a szülőktől, a szentgyörgyi szülők is támogatták őket a hitelfelvételben, lakásukra bankkölcsönt vettek fel, és abból felhúzták az igazán szemrevaló épületet, berendezték benne a boltot, és azóta üzemeltetik. Vágyuk, hogy nyugodalmasabb életet éljenek, és kislányuknak is meglegyen a családja, arra készteti őket, hogy maguknak a ház manzárdján lakást képezzenek ki. Ez további anyagi erőfeszítésekbe kerül, a bankhitel súlyos teher. Ennek ellenére a bővítés logikája mentén haladva lelki szemeik előtt már a falusi turizmus távlataiból adódó lehetőségek lebegnek, évek múltán, úgy lehet, vendégházat vezetnek majd, s a tó körüli forgalomból is hasznuk származik, eltartásukról a saját vállalkozás fog gondoskodni.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 348
szavazógép
2008-02-28: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Inczéné Csorja Ilonánál Cófalván (Száz esztendő)

Még nem hervadtak el az ünnepi virágcsokrok, melyeket 100. születésnapjára hoztak a rokonok, ismerősök, látogatók. Meleg, szép és tiszta szobán kívül mi más kell egy ilyen idős asszonynak? Kész étel, csend, gyöngédség, szép szó, gondoskodás. Nos, ezt mind-mind megkapja leányától, Katicától, pedig neki is már fehér a haja.
2008-02-28: Világfigyelő - x:

Csalódottak a felvidéki magyar katolikusok és lelkipásztorok

Nyílt levélben adtak hangot mély csalódottságuknak a szlovákiai magyar katolikusok és lelkipásztoraik, mert a szlovákiai egyházmegyék új felosztásával megbontották a Szlovákia délnyugati részén élő magyar hívők természetes egységet alkotó tömbjét.