Erdővidék legkisebbjei szombaton Kisbaconban Benedek Elek születésnapjára voltak hivatalosak. Az asztalra nem került cukrászsütemény, nem volt gyertyafújás sem, de aki vállalta a falu bebarangolását, olyan ajándékban részesült, melyet sokáig nem fog elfelejteni: tündérekkel, boszorkányokkal, királylányokkal és királyfiakkal lehetett találkozni, s akinek kedve volt, mesét is hallgathatott.
A Mari-lak udvarán a Bodvaj Egyesület vezetője, Benedek Márta a református egyházzal, a Benedek Elek-iskolával és a Kovászna Megyei Művelődési Központtal megvalósult összefogásról, majd a mese életünket befolyásoló erejéről szólt. A Benedek családban öröklődő tehetségnek számít a mesemondás: a dédunoka, Szabó Réka a nagy mesemondó életútját egyszerű szavakkal úgy foglalta össze – kiemelte a székelyudvarhelyi diákévek fontosságát, a budapesti közéletben vállalt szerepét, a Trianon utáni időkben a kivándorlókkal szemben hazatelepedő és itthon közösséget szolgáló munkáját –, hogy a kicsik még véletlenül se érezzék: unalmas tudományos előadásba csöppentek.
A gyermeksereg a tanító nénik felügyelete mellett a temetőbe vonult, hogy Elek apó sírjára virágot tegyen, majd az iskola előtt a mesebarangolás nyitányaként a 2009-ben felavatott, Vargha Mihály alkotta szobornál Farkas Erzsébet tiszteletes asszony kezdett mesébe.
A csapatokba szerveződő gyermekek a mesefalu térképét kapták kézbe, annak segítségével kereshették fel Kőmorzsoló otthonát, a vízimalmot, ahol Keresztes Etelka jóvoltából őszi termékekből készíthettek apró tárgyakat, vasgyúróéknál – azaz Baló Zoltánéknál – a patkó készítését követhették figyelemmel, Komporály Béláék udvarán az élet forrásából ihattak, s találkoztak boszorkánnyal és tündérlánnyal is. A Dínomdánom-házban – azaz a kultúrotthonban – népmesék ihlette bábukat vehettek szemügyre – ott volt Többsincs királyfi, Furulyás Palkó, Bolond Jankó, a béka királykisasszony, az aranyszőrű bárányhoz ragadt embersereg –, az iskola udvarán a kacsalábon forgó kastélyból furfangos módon kimenekíthették a csodaszép királykisasszonyokat. A torkos udvarban – azaz a volt kántori lak udvarán – kipróbálhatták, milyen, ha az emberfia a csengő-bongó erdőbe téved, a tájházban pedig népi gyermekjátékot játszhattak. Aki a közösen elfogyasztott ebédet követően bírta még szusszal, részt vehetett a Magyar Olvasástársaság által szervezett mesemondóesten is, amelyen kilenc előkészítős, alsó tagozatos és középiskolás vett részt. Elek apót ott láttuk a hátsó sorban.
