Nemzetbiztonsági kockázatot jelent és hazaárulással is felér átadni a lőteret Sepsiszentgyörgy önkormányzatának – ezt írják a kormánynak címzett levelükben a románok civil fórumaként ismert gyülekezet vezérei.
Természetesen meg is magyarázzák, miért: történne mindez az etnikai szeparatizmus veszélyét fokozottan hordozó térségben, olyan városban, ahonnan már többször ki akarták űzni a román hadsereget. Magyar szélsőségesek, természetesen. Világos tehát, hogy ezt nem szabad engedni. És üzenik mindezt a régióban – értsd ezalatt a nem létező Székelyföldet – élő 400 ezer román nemzetiségű lakos nevében. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma nem az első és vélhetőleg nem is az utolsó ilyen kirohanásánál tart, érvrendszerüket nem ártana valamelyest frissíteni.
A román hadsereg Sepsiszentgyörgyről való kiűzésével riogatni ugyanis egyszerűen butaság. A sorkatonaság eltörlésével a román haderő önmaga árnyéka lett. Nem csak Székelyföldön, de országszerte is tömegesen láthatóak a lassanként magukba roskadó őrtornyok, kisebb-nagyobb kaszárnyaépületek, mert nincs, ki használja azokat. Kérdés tehát, hogy kit is kéne kiűzni, és egyáltalán kiknek jó az, hogy évek óta kihasználatlan ingatlanok omladoznak olyan területeken, amelyeket hasznossá lehetne tenni a helyi közösség számára. Azt már ne is említsük, hogy maga a lőtér lassanként közveszélyes, néhány éve ugyanis egy ott kilőtt töltény áttévedt a szomszédos Árkosra is. És ez igazán nem a nemzetbiztonság, hanem az egyszerű ráció kérdése. A hazaárulás pedig végképp más tészta. A természetes az lenne, hogy a hadsereg – pontosabban a román állam – lemondjon ezekről az ingatlanokról az önkormányzatok javára. Nem egy megyében megtörtént ez, csak itt, „az etnikai szeparatizmus fészkében” nem. Megsúgnánk a nemzetféltőknek, hogy az önkormányzati tulajdonba adás nem jelenti azt, hogy mostantól csak magyarul bőgő tehenek legelnek majd a lőtéren, avagy csak és kizárólag magyar illetőségűek temetkezhetnek a majdan létrejövő temetőkben, főként, hogy az ortodox egyház is kért egy szeletet a területből. Továbbra is köztulajdonban marad, csak a rendeltetése változik meg.
Ami pedig a nemzetbiztonsági kockázatot illeti, lőtérrel vagy anélkül éppen elegendő karhatalmi erő – csendőrség, rendőrség – állomásozik mind Sepsiszentgyörgyön, mind az egész Székelyföld területén. Az évek óta épülő tekintélyes méretű rendőrségi épület vagy a törvényszék minden fölé magasodó ingatlanja pedig eléggé látványos példája az állam jelenlétének.
Végül pedig: mi köze annak, ami most történik, ahhoz, hogy a lőtér egyáltalán mikor és hogyan jött létre? Ez nem visszaszolgáltatási ügy, egyszerűen csak az ésszerűség diktálta döntés. Másként fogalmazva: mit keres a csizma az asztalon?
