— Kórusunkat meghívták Kölnbe, a XXXI. Német Evangélikus Napok rendezvényeire. Mert hosszú volt az út, megszakítottuk Balatonfüreden. Itt istentiszteleten vettünk részt, fellépett vegyes karunk, közösen a fürediekkel. Emlékezetes marad számunkra a füredi trianoni megemlékezés. Emlékplakettet avattak, áldottak meg, ahol magam is elmondtam, hogy miként élte-éli meg ezt a gyászos eseményt a mi itthoni magyar közösségünk. Kölnben két sikeres fellépésünk volt. Óriási tömeget mozgatott meg ez az országokat átfogó rendezvény, a vendégek száma elérte a 250 000-et, köztük sok magyarral. Több mint ötezer énekes érkezett más európai országokból, más kontinensekről, Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából. Színes és látványos, de szimultán rendezvény volt olyan városokban, ahol hatalmas csarnokok álltak a tömeg rendelkezésére. A híres kölni dómot is meglátogathattuk. Mindemellett a bazárok, a vásáros jelleg túlsúlyban volt, elkápráztatatott a modern látnivaló, a globalizált Nyugat, s megvallom, kissé hiányoltam, hogy emiatt a mamutrendezvény el is vesztette egyházi-vallásos jellegét. Utunk harmadik megállója a svájci Zweisimmenben volt. Ezzel a közösséggel a bodoki egyház tart fenn testvérkapcsolatot. Nagyon jól sikerült hangversenyen vettünk részt. A település a Siementhal nevű festői völgyben található. Nagy szeretettel fogadtak. Hazafelé tartva megszakítottuk utunkat az osztrák—német határ mentén, az Inn folyó partján, egy olyan nagy panziónál, melyet a Bodokról Ausztriába származott Gyalai István és felesége, Sorbán Réka bérel-vezet. Pezsgővel köszöntötték a szülőfalu csoportját. Hazatérve már tervezzük a nyár eseményeit. Július 8-án templomi ünnepség keretében beszámolok huszonöt éves bodoki lelkipásztori tevékenységemről, megünnepeljük a vegyes kar negyedszázados és az ifjúsági kórus huszadik évfordulóját. Jelen lesz a Romániai Magyar Dalosszövetség képviselete. Az ünnepség hangversennyel, közebéddel végződik.